Kutatóink munkái, könyvajánlók, pályázati felhívások, rendezvények


Magyar katonák egy német katonával az orosz hadműveleti területen, 1942.

(Forrás: Fortepan, 6424)

A második világháborút megélt polgári lakosság emlékezetének is fontos része a „front” vagy „ostrom” idején harácsoló katonák látványa és az ebből fakadó egzisztenciális kiszolgáltatottság.


„Annak lehetőségével is számolni kell, hogy a jelen háborúban, amelyben a nemzet közi (sic!) jogott (sic!) magára nézve kötelezőnek egyá[l]talában nem tartja, egyes parancsnokok megtorlásképpen kivételesen harácsolást fognak engedélyezni s ennek során jut egyesek birtokába a főként zsidó vagy kom[m]unisták tulajdonát képező valamely értékesebb ingóság is”.

(HL II. 1453. 15. dob. A 2. hadsereg I.c osztály hadinaplójának 172. sz. melléklete. Tájékoztatás a tábori bíróságok által követendő irányelvekről)


Különösen fontos annak a kérdésnek a felvetése, hogy az ukrajnai zsidók megsemmisítésénél szereztek-e anyagi javakat a magyarok. A fentebbi irányelvek is külön hangsúlyozták a zsidó vagyon zsákmány jellegét s amint az utóbbi évek történettudományi eredményei rámutattak, a honvédség alakulatai közreműködtek a holokausztban a megszállt területeken, így valószínűleg korlátozottan részt vettek az ingóságok kezelésében is.


Szombathelyi Ferenc a 15. kerékpáros zászlóalj ügyében írt jelentésében elismeri, hogy zsidótulajdon juthatott magyar katonákhoz, még ha ezt azzal is magyarázza, hogy azokhoz – a német kényszerintézkedések miatt egzisztenciálisan kiszolgáltatott zsidóktól – vásárlások révén jutottak a magyar katonák.


A Kárpát-csoport tábori bíróságának korábban idézett jelentése – egy kihúzott, a jelentés kivonatolt változatába be nem kerülő szövegrészében – „az üres lakásokban gazdátlanul hagyott ingóságok” egyik forrását abban jelölte meg, hogy a


„német hadműveleti területen jelenleg is ezerszámra hal meg a zsidó lakosság”.



Kivégzésre váró zsidók levetkőztetése Csernyigov közelében, 1942-ben (valószínűleg 1942. február 18-án). A kép baloldalán hátul, elmosódva egy bőrmellényes honvédtiszt látható.

(MNM Történeti Fényképtár/USHMM)


Az 1. lovas dandár lópihenő állomásának jelentésében pedig Simonyi István főhadnagy az alábbi kritikát fogalmazta meg a zsákmányszerzéssel kapcsolatban:


„A tömeges zsidó mészárlásoknál pl. Kamienec-ben kb. 27.000, a német megakadályozta, hogy a legcsekélyebb dolgokhoz is a magyarok hozzá jussanak, de megengedték, hogy amit az ukrán lakosságnak átengedtek, azok olcsón eladhassák.”


(HL HM 4927. cs. 54861/eln.1.b–1942. Helyzetjelentés. Budapest, 1941. november 3.)


Tanulmányomban azt vizsgálom meg – elsősorban a katonai igazságszolgáltatási szervek szemszögéből –, hogy miképp volt jelen a zsákmányolás, harácsolás a keleti fronton szolgáló magyar alakulatoknál.


A tanulmány az ujkor.hu-n olvasható tovább.


We wish to focus on science and society in the later stages of WW1 and the longer-term consequences of conflict into the 1920s. Topics of interest include how international scientific relationships, both personal and institutional, reasserted themselves – or perished – after the Great War. Papers that reflect upon how European and other scientific academies acted to reunite, or divide, common activities along national lines would be welcome; we are also interested in war-related social change, notably how women in science and engineering fared in the post-War landscape.


The conference is the third and final event in a series organised by the Leopoldina Academy, the Académie des Sciences and the Royal Society. This London event will be hosted at the Royal Society, in partnership with the British Society for the History of Science, and will coincide with the BSHS-hosted ‘Unity and Disunity’ biennial conference of the European Society for the History of Science, Friday 14-Monday 17 September 2018.


Enquiries should be addressed to keith.moore@royalsociety.org


Abstracts of approximately 300 words (30-35 minute papers).


Deadline for abstracts: Friday 9 February 2018

Send abstracts to: library@royalsociety.org

Authors will be notified by Wednesday 21 February 2018.

Portékáikat áruló asszonyok és magyar katonák az alekszejevkai piacon

(Fortepan 43143, id. Konok Tamás fényképe)

A hadseregek és a polgári lakosság kapcsolatrendszerének talán legkényesebb problémája a katonák és a hadműveleti területen élő nők szerelmi és szexuális kapcsolatának kérdése. A polgári normák megingása, a fegyverrel rendelkező, s a harcok során brutalizálódó katonák és az egzisztenciálisan kiszolgáltatott nők kapcsolatrendszere – egyes szerzők által csak „a férfiaknak a nők ellen viselt háborújának” nevezett jelenség – a háborús emlékezet leginkább tabusított élményévé és traumájává vált.


Tanulmányomban rövid adalékot kívánok szolgáltatni a magyar katonák és a női polgári lakosság kapcsolatrendszerére egy, a 102. repülő dandár parancsnokság tábori bíróságának anyagában található eljárás anyagai alapján.


A tanulmány a Napi Történelmi Forráson jelent meg, és itt olvasható tovább.

Legutóbbi hírek