Hűséggel a „hazához”? A dél-erdélyi magyar lakosság 1940 utáni helyzete a hűségnyilatkozatok tükrébe

A II. bécsi döntés értelmében Brassó nem került vissza Magyarországhoz.

(Forrás: Pethő Csongor gyűjteménye

1940-et követően a dél-erdélyi magyarság helyzete a román kormány kisebbségellenes lépései miatt fokozatosan romlott, sok esetben a minimális életlehetőségtől is megfosztotta a magyar lakosságot, amely egyre kiszolgáltatottabbá vált és úgy érezte, hogy helyzetén sem a magyar kormány, sem a német-olasz tiszti bizottság nem tud segíteni.

Ezen lelki folyamatok fordulópontjának az 1942-es hűségnyilatkozatok aláírását tekintjük. Míg 1940-et megelőzően a „magyar szellemről” és a „kisebbségi lélekről” mint a megpróbáltatásokban megedződött és pozitív értékeket képviselő szellemiségről beszéltek, ezt követően sok esetben harmadrangú – még a jogfosztott zsidó lakosságnál is rosszabb helyzetű – állampolgároknak tekintették magukat a magyarok.

Mindezt jól türközi, hogy a diplomáciai jelentésekben 1941-től négy alkalommal is vogelfreinek – törvényen kívülinek – nevezik a magyarságot.

A cikk az Erdélyi Krónika oldalán olvasható tovább.