Szórakozás és szórakoztatás Pesten a 19. században

January 4, 2019

Hogyan mulattak szabadtéren a pesti lakosok a 18–19. században? Kik voltak a hivatásos szórakoztatók és a mutatványosok? Mikor kerültek a Városligetbe, és milyen kikapcsolódási lehetőségeket biztosítottak a polgároknak? Perczel Olivér az IPM januári számában megjelent cikkében ezekre a kérdésekre válaszol.

 

Mutatványosvilág Pesten

 

A 19. század elején a mutatványosok a mai Deák tér közelében ütöttek tanyát. A Szent  István bazilika helyén a kávéház-tulajdonos Tuschl Sebestyén 1786-ban megnyitotta a Hecc színházat. Az eredeti nevén Hetz-Theater nem hagyományos színház volt, hanem állatviadalok színtere. A korabeli szórakoztatás egyik formája volt, hogy kutyákat engedtek farkasra, bikára, medvére. Amikor aztán 1808-ban elkezdték a német színház építését a mai Vörösmarty téren, a Hecc színházat és a köréje csoportosult mutatványosokat elköltöztették. A legutolsó Hecc színház ócska kör alakú deszkapalánkos épülete 1820 körül még működött a régi Nemzeti Színház mögött (a mai ELTE területén). Az állatviadalok mellett már cirkuszok is megjelentek a városban, az első előadást Kolter és Wieland társulata tartotta 1798-ban. Az 1830-as évek közepétől szinte minden évben újabb és újabb cirkuszok érkeztek, amelyek különleges produkcióikkal csalogatták a lakosságot. A hagyományos számok mellett (lovas ügyességi, akrobata, bohóc, bűvész) számoló lovak, kártyázó kutyák is megjelentek a repertoárjaikban. A cirkuszok mellett panoptikumok és az állatkertek szerényebb ősei, az utazó állatseregletek is a korszak jellegzetes szereplői voltak. Így voltak láthatók a lakosság számára az oroszlánok, tigrisek, párducok, elefántok, zebrák, majmok, kígyók és a világ más földrészein honos különleges állatok. Különféle állatokat felvonultató attrakciók még az állatkert megnyitásának évében is voltak Pesten. 1866 februárjában WittweOtto bemutatója két jaguárt, tigrist, leopárdot, tarajos sült és két pelikánt is ígért.

 

Szórakoztatás a Városligetben

 

A Városliget a 19. század elején még Pest külterületének számított. Az 1800-as évek elején kezdték el a parkosítását, és vendéglátóhelyeket is nyitottak. 1810-ben Grossinger Leopold vállalkozó bormérési jogot kapott a Városerdő területén, és ringelspielt, vagyis körhintát is működtetett a későbbi állatkert helyén lévő kocsmája mellett. De mi is volt ez a ringelspiel? A német szót lefordítva gyűrűjátékot kapunk, amelynek magyarázata középkori eredetű. A kifejezés voltaképpen lovagjátékot, pontosabban fa lovagjátékot takar. A daliák az ügyességi játékokon a vágtató lóról lándzsát hajítottak át oszlopon függő gyűrűkön. A ringelspiel e hajdani lovagjáték gyermekeknek formált mása volt. A falovakra ültetett kisfiúk kezébe apró dárdát adtak, s – miközben körbe-körbe forogtak – el kellett találniuk a felbukkanó ládára festett céltábla körének közepét. Ha a kis „vitéz” pontosan célzott, a  ládából egy ördög ugrott elő, és nyelvét nyújtogatva nagy derültséget keltett. Miután a ligeti körönd, a Rundó 1818-ban felépült, a mutatványosok is ide csoportosultak, mert ez lett a liget legszebb, legrendezettebb része. Bányai Elemér – aki Zuboly álnéven publikált – egy 1906-os cikkében azt írta, hogy a mai Kodály körönd környékén már az 1820-as években volt tánchely, hinták, kerengő játékok és a ma már ismeretlen rendeltetésű csúszó út. Állítólag 1829-ben avatták fel a rutschbahnt, a csúszdát, majd az 1830-as években a körhinták mellett volt már itt céllövölde, és látható volt kardnyelő és birkózóbajnok is. 1834-ben a híres Gautier família cirkusza produkálta magát– főként kötéltáncban és gimnasztikai gyakorlatokban–, és abban az évben Mensen norvég gyorsfutó is bemutatta tudományát.Első produkciójaként a liget elején lévő tisztást háromszor kerülte meg gólyalábain, majd gólyalábak nélkül tizenötször – könnyedén, fütyörészve– futott körbe 45 perc alatt. 1837-ben Tauber Fülöp tánchelyiséget épített, 1838-ban pedig Wexlehner Sebestyén az első állandónak szánt mutatványosbódét, ahol egy tűznyelő mágus és egy erőművész dolgozott. Ám a liget népszerűsége csak lassan, fokozatosan nőtt meg. Állítólag sokat köszönhetett Deák Ferencnek. A kedvelt öreg politikus délutánonként kijárt a köröndre, ahol hívei körében töltötte az időt. A visszaemlékezőújságíró szerint a haza bölcsének varázsa sokakat vonzotta reformkorban Városerdőnek nevezett parkba, és így a ringlispílek vállalkozói is sokat köszönhettek neki. Egy korabeli városi útikalauz megemlíti a Városligetet is minta főváros legszebb, legkedvesebb mulatóhelyét, ahol „ünnepnapokon a szegényebb családok magukkal hozva ételt és italt letelepednek az árnyas fák alá, és a nagy terjedelmű virányos mezőkön különféle játékot,s mulatságot űznek, kintornák mellett táncolnak, míg a gyermekek, dajkák, szakácsnők,szobalányok, és imádóik a körjátékok forgásaiban szédítik el fejöket”. Máshol, a kiegyezés évéből származó érzékletes leírásban felsorolják a ligeti szórakozási lehetőségeket. A korabeli szemtanú szerint volt itt „forgósdi”,azaz körhinta, amely falovakat,-szarvasokat forgatott, ekkor még állati vagy emberi erővel.A céllövöldék különböző vadászjeleneteket ábrázolócéltáblák voltak, felugró-kiugró állatalakokkal,és a hatás fokozásának érdekében a háttérben nagy durrantások is elhangzottak. A próbálkozószámára igen nagy dicsőség volt eltalálnia figurákat. A gyermekek kedvence Paprika Jancsi volt, aki a német mellett egyre többször magyarul is megszólalt. Volt itt lábbal hajtott kis kocsikázóverseny, egy nagy forgó hinta és egy villanygép is. A géppel elektromos kisüléseket, egyszerű kis villámlásokat mutattak be a csodálkozó közönségszámára. 1868-ban 10-15 körhinta működött itt, sőt egy „ördögmotolla is körbejár alulról fölfelé”. Vagyis már egy kezdetleges óriáskerék is várta a bátrabbakat.Az 1870-es évek elején, amikor a Rundót korzóvá alakították, a mutatványosokat a Hermina út környékére költöztették. A modern városi életforma fejlődése során a város vezetése így külön helyet alakított ki a szabadtéri szórakozási lehetőségeknek. A költözés után a mutatványosok letelepített körülmények között várták közönségüket. 

A cikk az IPM 2019/ 1. számában jelent meg, és teljes terjedelmében ott olvasható.

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Hírek
Please reload

Archívum
Please reload

Keresés