Sikertelen amerikai hírszerzési akció Magyarországon: a Veréb-misszió
Borhi Lászlónak Magyarország német megszállásának 75. évfordulójára időzített, nagy olvasottságú cikke komoly vihart kavart. Laczó Ferenc elvi alapon, Ungváry Krisztián pedig részleteiben kritizálta a szerző állításait. Gellért Ádám a szerző kulcsállításait vizsgálta meg az Indexen a vita utolsó cikkében.
Borhi Lászlónak, az amerikai-magyar kapcsolatok kiváló kutatójának állítása szerint néhány hónapja olyan második világháborús amerikai hírszerzési iratok kerültek a kezébe, amelyek „egyértelműen bizonyítják”, hogy 1943 őszén Magyarország már a feltétel nélküli megadás elvét is elfogadta volna egy különbéke kedvéért, és 1944 márciusában titkos amerikai küldöttséget vártak Budapestre a különbéke feltételeinek megvitatására és a megadás aláírására. Szerinte nem a magyar vezetésen múlt, hogy ez nem vált valóra, mert a szövetségesek kétszínű politikát játszottak, a titkos tárgyalásokat csak színjátéknak tekintették, és az az egyetlen cél lebegett a szemük előtt, hogy kikényszerítsék az ország német megszállását. Szerinte az 1944 márciusában Magyarországra érkezett háromtagú amerikai „katonai delegáció” (Veréb-misszió) célja – legalábbis az azt vezető ezredes szerint – a kiugrás kiprovokálása volt. Borhi mindezek után pedig azt sugallja, hogy a szövetségesek beugratási tervüket a Magyarországon még relatíve biztonságban élő több mint 800 ezer fős zsidóság feláldozása árán is véghez vittek.
Allen Dulles, az OSS berni kirendeltségének vezetője
Milyen új adatai lehetnek Borhinak?
Elöljáróban érdemes tudni, hogy Borhi a cikk alapjául szolgáló megállapításait már leírta egy 2009-ben megjelent tanulmányában, majd a HVG hasábjain, 2010-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémián sikeresen megvédte akadémiai doktori értekezésében is. Munkáját 2015-ben könyv formájában is megjelentette, amiről az Index akkoriban nagy terjedelemben be is számolt.
A szerző lábjegyzetekkel bőségesen ellátott értekezésében ugyanakkor jóval óvatosabban fogalmazott: „közvetlen, perdöntő bizonyíték azonban nem áll rendelkezésünkre annak bizonyítására, hogy a »Veréb« missziónak a német bevonulás kikényszerítése lett volna a célja, bár ezzel a fejleménnyel mindenképpen számolni lehetett” – írta. Majd azt is hozzátette, hogy amíg a Veréb-misszió egy másik elterelő hadművelet része lehetett, „a szövetségesek politikája és a német megszállás közötti esetleges összefüggés feltárására további kutatásokra van szükség”.
Milyen változás állt be a 2009-2010-es kutatása és a 2019-es cikke között? Mivel Borhi mind ez idáig nem közölte az állítása szerint pár hónapja kezébe került új iratokat, illetve nem jelentetett meg lábjegyzetekkel ellátott új tanulmányt a témában, ezért kizárólag a publicisztikában szereplő idézetek „lenyomozása” adhat némi támpontot. Ezt elvégezve megállapítható, hogy idézeteinek legnagyobb része a már 2010-ben beadott akadémiai doktori értekezésében is megtalálhatóak.
Egy ilyen figyelemfelkeltő (történészi) állításnál a szakember és az érdeklődő olvasónak a következő kérdést kell feltennie: mire alapozza a szerző az állításait, és azok megállják-e a helyüket a korábbi szakirodalom és iratok alapján? Az alább kifejtett álláspontom szerint
BORHI KORÁBBI ÖNMAGÁNAK IS ELLENT MONDVA FOGALMAZTA MEG MOSTANI ÉLES ÁLLÍTÁSAIT.
A cikk az Indexen olvasható tovább.
