"Te kutya, bitang magyar" – Tüntetés a trianoni békediktátum ellen és cseh retorziók 1921-ben Asztélyban

April 25, 2019

A trianoni diktátumot hatalmas igazságtalanságként élte meg a magyar társadalom. Míg 1920. június 4-e után a trianoni Magyarországon tüntetésekkel, üzletek és iskolák önkéntes zárva tartásával vették tüntetőleg tudomásul a rideg valóságot, a felvidéki és kárpátaljai magyar közösségek ekkor már csaknem egy éve éltek egy újonnan létrejött ország, Csehszlovákia fennhatósága alatt.[1] Számos alkalommal érezték a saját bőrükön a megváltozott erőviszonyokat, nem kevésszer pedig a jogsértő magyarellenes intézkedéseket.[2] A határmenti tömbmagyar terület lakosai sokáig remélték, hogy egyszer mégis csak visszakerülnek az anyaországhoz. Mindezt nem csak szavakban, hanem tettekben is megmutatták. Az alábbi esettanulmány az 1921. szeptember 30-án, a Beregszásztól 6 km-re fekvő Asztély községben szerveződött spontán tüntetést és az azt követő retorziókat mutatja be.

 

A demonstráció

           

1921. szeptember közepén a Beregszász környéki magyarság tudomására jutott, hogy egy antant határmegállapító bizottság fog hamarosan a környékre érkezni.[3] A cseh sajtóból úgy tudták, hogy a bizottság először a határmenti Asztély községet fogja megszemlélni, és panaszok leadásra fogadónapot fog tartani.[4] Többen kaptak az alkalmon, és úgy döntöttek, hogy kérni fogják a trianoni szerződés érvénytelenítését és a terület Magyarországhoz való visszacsatolást.

 

1921. szeptember 30-án nagyjából három-négy ezer ember gyűlt össze a községben. A tömegben környékbeli parasztok, református lelkészek, tanítók és nyugalmazott politikai képviselők is voltak. A Beregszász környéki magyar községek egy többoldalas kérvényben fogalmazták meg kérésüket, amit több száz ember aláírásával nyomatékosítottak.[5]

 

A beadvány első oldala

(Forrás: KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 117. p.)

 

A községbe begördülő bizottság gépkocsikaravánja azonban nem állt meg, hanem – a várakozók nagy meglepetésére – meglátva a tömeget, megfordult és megállás nélkül visszahajtott Beregszászba. A szolgálatot teljesítő cseh határőrök és pénzügyőrök pedig azonnal elkezdték oszlatni a tömeget, bizottságnak szánt íveket elkobozták, többeket letartóztattak.[6]

 

Korabeli sajtóbeszámoló az eseményekről.

MTI Napi Hírek, 1921. október 27.

 

Beregszászból csendőrök és rendőrök érkeztek a tömeg feloszlatására,[7] és rögtön le is tartóztatták Sütő Miklós balazséri lelkészt és öt kisgazdapárti képviselőt, akiket azonnal a kassai törvényszék fogházába szállítottak.[8]

 

A megtorlás

 

Annak ellenére, hogy sikertelen volt a petícióátadás, a cseh hatóságok a gyülekezést szervezett tüntetésnek minősítették. Tucatjával tartóztatták le a környékbeli magyar értelmiségieket, hogy fényt derítsenek a demonstráció értelmi szerzőire. Éjszaka kettőkor a beregszászi cseh rendőrök rátörtek Molnár Ferenc asztélyi református lelkészre és házkutatást tartottak nála, de mivel nem beszéltek magyarul majdnem minden kézzel írott és nyomtatott könyvet magukkal vittek; még a szakácskönyvet is.[9]

 

A letartóztatások 1921. október 10-én vettek újabb lendületet. Célpontjuk a Beregszász környéki magyar falvak papjai és a politikai pártok helyi vezetői voltak. Nyolc tekintélyes kisgazdapárti tagot fogtak el, akiket aztán Hron Karel beregszászi rendőrkapitány vezetésével kérdeztek ki. A kihallgatásokat fizikai erőszak kísérte: sok esetben ütötték a gyanúsítottakat, olykor revolvert fogtak a fejükhöz, máskor akasztással fenyegették őket, és követelték, hogy vallják be, hogy részt vettek a tüntetés megszervezésében.

 

A legdurvábban Bartalits Béla kisgazdapárti titkárt kínozták meg. Egy titkos csehszlovák ellenes szervezkedésről kérdezték, amiről persze nem volt tudomása. A feltett kérdések között vaskesztyűvel verték a bordáit és a hátát, a combjait pedig gumibottal csépelték.[10] Az erőszak hatására mindent beismert, a kínzásokat a cseh hatóságok tagadták.[11]

 

1921. október 14-én őrizetbe vették a várost 20 éven keresztül irányító nyugalmazott polgármestert, Gáthy Zsigmondot.[12] Vele egy időben tartóztatták le a Fábry Tivadar szőlő- és földbirtokost, a keresztényszocialista párt beregszászi vezetőjét, Szirányi Jenőt szőlő- és borfelügyelőt, valamint Tvaroska Mihály építészt. A házkutatások során elvitt holmikról jegyzéket nem készítettek, azok sosem kerültek vissza eredeti tulajdonosukhoz.[13]

 

Imre Sándor kisgazdapárti politikust is letartóztatták. Egy befűtött kályha mellett hallgatták ki, miközben folyamatosan ütlegelték. A felhevült testű, egyébként tüdőbeteg, 50 éves férfit éjszakára egy hideg börtönszobába zárták, nem adtak ivóvizet neki, és a mellékhelyiségbe sem engedték ki. Elmondása szerint, miközben két napig verték folyamatosan szidták:

 

„te kutya, bitang magyar”, „te büdös paraszt megdöglesz, véresre veretlek, fel foglak akasztani, ha nem vallasz”.[14]

 

A rendőrségre kerültek Balla Sándort és Kurmay József kisgazda politikusok is. A kihallgatások iratanyagát a beregszászi rendőrség átadta a kassai államügyészségnek, amely hazaárulás és hűtlenség bűntettében emelt vádat.[15]

 

A Szlovenszkói és Ruszinszkói Magyar Pártok prágai titkársága azonnal reagált a tömeges letartóztatásokra. A prágai titkárság nevében Szilassy Béla elnök, Szentivány József, Körmendy Ekes Lajos, Szelley Jenő és Füzy Kálmán kérték az ungvári székhelyű kormányzóságot, s külön levélben a prágai belügyminisztériumot, hogy ne alkalmazzanak „a civilizációval összeegyeztethetetlen” erőszakot:

 

„Azonnali intézkedést és a középkori inkvizíciók borzalmaira emlékeztető felháborító eljárás sürgős megtorlását, valamint a határmegállapító bizottság fogadása miatt törvényellenes üldözések és letartóztatások megszüntetését, és a még fogva tartott Gáthy Zsigmond és Fábry Tivadar haladéktalan szabadon bocsátását követeljük”.[16]

 

Majd folytatták:

 

„…most sem akadályoz meg bennünket semmi földi hatalom, hogy tudtára ne adjuk az egész művelt világnak s mindazoknak akiket illet, hogy mi történik Centrál-Afrika Podkarpatszka Rusz nevű tartományának a magyarok törzséhez tartozó bennszülöttek Beregszász nevű városának államrendőrségénél”.[17]

 

A letartóztatások, illetve a kassai ügyészség nyomozati ügyeinek végkifejletéről nem rendelkezünk információkkal, pusztán azt tudjuk biztosan, hogy a kihallgatásokat követően minden gyanúsítottat egy héten belül szabadon bocsátottak.

 

Prágai Magyar Hírlap, 1922. július 20., 5.

 

Komoly retorziók értek azonban több református lelkészt, akiknek megvonták az állami fizetéskiegészítését, mert részt vettek a határvizsgáló-bizottság fogadásánál. Hiába mondta ki a kassai táblabíróság és a közoktatásügyi minisztérium is – a Prágai Magyar Hírlap korabeli beszámolója szerint –, hogy ezért senki sem büntethető, a jelenlevő lelkészek mégsem kapták meg hónapokig a fizetésüket.[18]

[1] A történeti Máramaros, Ugocsa és Bereg vármegye jelentős részét a Román hadsereg foglalta el 1919. január és 1919 júniusa között a Magyar Népköztársaságtól, majd pedig a Tanácsköztársaságtól. Ung vármegyét teljes egészében, illetve Bereg vármegye egy részét Csehszlovákia szállta meg 1919. január és június között.

 

[2] 1919 májusától a már megszállt területeken az időszaki magyar sajtótermékeket elkobozták és törvénytelen házkutatásokat tartottak. 1919 decemberében letartóztatták és az ilosvai fogházba zárták Stampf Gyulát Bereg vármegye törvényszéki elnökét, Belényesy András Bereg vármegyei főügyészt, Weiszberger Gyulát Bereg vármegyei főorvost, Boros Józsefet beregszászi vezető ügyészt, Horthy Béla földbirtokost, festőművészt. 1920 áprilisában tovább folytatódtak a letartóztatások: a beregszászi főgimnázium igazgatóját Schrüger Ferencet, és tanárait Huszár Frigyest, Schor Ernőt is internálták. Rajtuk kívül Szendrey István mezőkaszonyi lelkészt, Balkányi Jenő beregszászi ügyvédet, Horthy István munkácsi közjegyzőt, az alapos indok meghatározása nélkül. Lásd bővebben: KTÁL Fond 93 (Ungvár város polgármesterének íratai), op. 3., od. zb. 1., 1–10. p. Lásd még: KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 102. p.

 

[3] A kérdéshez lásd általában Peter Haslinger: Dilemmas of Security: The State, Local Agency, and the Czechoslovak-Hungarian Boundary Commission, 1921–25. Austrian History Yearbook 49 (2018): 187–206.

 

[4] KTÁL Fond 14 (A Beregi Zsupai hivatal iratai)., op. 10., od. zb. 126., 111. p. Lásd még MTI, Napi Hírek, 1921. október 4., valamint Nyírvidék, 1921. október 5.

 

[5] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 117. p.

 

[6] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 111a. p. Lásd még MTI Napi Hírek, 1921. október 27.

 

[7] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 111a. p.

 

[8] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 88. p.

 

[9] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 88a. p.

 

[10] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 89. p.

 

[11] Uo.

 

[12] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 90. p.

 

[13] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 113. p.

 

[14] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 111a. p.

 

[15] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 113. p.

 

[16] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 114. p.

 

[17] KTÁL Fond 14., op. 10., od. zb. 126., 90. p.

 

[18] Prágai Magyar Hírlap, 1922. július 20, 5. p.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Hírek
Please reload

Archívum
Please reload

Keresés