Beszámoló az Amerikai Hadtörténeti Társaság 2019-es konferenciájáról

June 4, 2019

2019. május 9 és 12. között az 1933-ban alapított Amerikai Hadtörténeti Társaság (Society for Military History, SMH) immár 86. alkalommal rendezte meg éves konferenciáját, amin közel 200 előadó ismertette legújabb kutatási eredményeit, köztük intézetünk munkatársa, Fóris Ákos is.

 

A helyszín: Ohio University, Columbus

 

A konferencia bemutatását megelőzően érdemes néhány mondatot szentelni a rendezvénynek otthont adó városnak is. Columbus kiválasztásában az Ohio Universityvel kialakított kapcsolaton túl szerepet játszhatott az is, hogy a város önreprezentációjában nagy szerepet kap a katonai múlt és a veteránok kultusza. A Statehouse-t körülvevő parkban négy, polgárháborúból származó ágyú; egy, az északi tábornokokat felvonultató amerikai polgárháborús emlékmű; az épület főbejáratának két oldalán egy-egy spanyol-amerikai háborúra és az első világháborúra emlékező, egész alakos amerikai katona szobor; a német koncentrációstáborokat felszabadító ohiói katonáknak emléket állító holokausztemlékmű emlékeztetnek Ohio katonai múltjára. Az épület keleti oldalán terül el a Veterans Plaza, aminek két oldalán a különböző háborúkat megjárt katonák levélrészleteit megörökítő kőfalak emlékeznek mindazon „ohiói férfiakra és nőkre, akik a második világháború óta szolgálják országunkat, valamint azokra, akik a jövőben szolgálni fogják”. Ezenkívül a Scioto folyó partján 2018 októberében adták át a több mint 20 millió még élő amerikai veteránnak emléket állító Nemzeti Veterán Emlékhelyet és Múzeumot (National Veterans Memorial and Museum). A folyó másik partján egy kisebb emlékmű állít emléket az amerikai flotta keretében szolgálatot teljesítő, a város nevét viselő (USS Columbus) tengerészeti egységeknek. Még a város közösségi közlekedésért felelős vállalata is azzal hirdette magát egyes buszokon, hogy büszke a katonai szolgálatot teljesített vagy teljesítő munkatársaira.

 

 

A konferencia

 

A konferencia több száz előadót vonultatott fel. Május 10-e reggelétől, 12-e délig 10 ülésszakon, ülésszakonként 4–14 párhuzamos szekcióban mutatták be a jelenlévő történészek legújabb kutatási eredményeiket.

 

Emellett viszont ki kell emelni, hogy a rendezvény Annual Meeting (éves találkozó) megnevezése azáltal nyer értelmet, hogy ez nem csupán több száz előadás megvitatására, hanem emellett az amerikai hadtörténész szakma közösségi eseményeként is szolgál. Ezt nem csupán a konferencia első napján megtartott fogadás és bankett valamint a rendezvény harmadik napjának estéjének zárófogadása mutatja, ahol az előadók és a hallgatók kötetlenebb formában is társaloghattak, hanem az SMH számtalan egyéb programot is kínált a résztvevők számára. Különböző tematikák követve összejöveteleket (Reunions/Meetups) szerveztek. A fiatalabb előadók mentorálás keretében érdeklődhettek a szakmai lehetőségekről, de a tanárok számára is több program hirdettek a szombati napon.

 

Emellett a részvevők két kirándulásra is regisztrálhattak: az Amerikai Egyesült Államok légierejének daytoni múzeumába (National Museum of the US Air Force), illetve Wilberforceban az afroamerikai népesség történetét feldolgozó múzeumba és emlékhelyre (The National Afro-American Museum & Cultural Center; the Charles Young Buffalo Soldiers National Monument). Ugyancsak kiemelendő, hogy a konferenciának helyt adó Hilton Hotel alagsorában 26 angolszász kiadó mutatta be legújabb hadtörténeti tárgyú köteteit.

 

 

A szakmai élet részeként ünnepélyes bankett keretében osztották ki az SMH 2019. évi díjait. Kollégánk, Fóris Ákos abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a konferenciára benyújtott konferenciaelőadásával elnyerte a tengerentúli előadók finanszírozására létrehozott Jeffrey Grey Memorial Travel Grant Award-ot.

 

 Fóris Ákost, mint a díj elnyerőjét, a konferencia bankettjén mutatták be a résztvevőknek.  

 

Hadtörténetírásbeli különbségek

 

Az előadók döntő hányada amerikai felsőoktatási intézmények oktatói, doktoranduszai és kutatói adták. Ezen intézmények közül is kiemelkedik a katonai tisztképzéshez kapcsolódó intézetek magas aránya. Szembetűnő, hogy a rendezvény jelentős katonai beágyazottság ellenére is a konferencia tematikája jelentősen eltér a magyarországi hadtörténetetírás „fősodratától”. A magyar hadtörténetírás fókuszában a mai napig alapvetően a csapat- és seregtestek tevékenységének hadműveleti szempontú, leíró jellegű bemutatásában áll. Ez a fajta megközelítésmód valóban alkalmas arra, hogy a meglévő források alapján a lehető legrészletesebben bemutassa az adott részterületet, viszont kétséges, hogy az így nyert mű mennyiben mutat önmagán túl, kapcsolódva átfogóbb problémakörökhöz. Mindez azért meghatározó, ugyanis – a konferencia tapasztalatai alapján is – az angolszász tudományosság a szélesebb narratívákhoz és kutatási, módszertani problémákhoz való kapcsolódás alapján ítéli meg egy kutatási irány, mű értékét. Így nem csupán a hadtörténetírás klasszikus segédtudományai (pl. numizmatika, vexillológia) hiányoztak, hanem önmagában a hadműveleti szempontú leírások is csak stratégiai szinten jelentek meg. Egyes csapat- illetve seregtestek történetének részletes, leíró bemutatására egyik előadó sem törekedett.

 

A konferencia tematikája

 

Már a konferencia alcíme (“Soldiers and Civilians in the Cauldron of War”) is jelezte, hogy a polgári szféra felé nyitottabb, a háborúk történetének társadalom-, emlékezettörténeti kérdéseket boncolgató tematikát dolgoz fel a konferencia. Különösen nagy hangsúlyt kapott a különböző hadseregek megszálló tevékenységének feldolgozása, elsősorban a második világháborút követő években a szövetségesek németországi megszállásának értékelése, de olyan kevéssé ismert kérdések is előkerültek, mint a brit csapatok franciaországi megszálló tevékenysége a napóleoni háborúkat követően.

 

 A másik kurrens téma a különböző háborús események emlékezetének vizsgálata volt, így például május 10-én külön kerekasztal foglalkozott a második világháború és a vietnami háború mítoszaival és emlékezetével (The War Stories We Tell: World War II and the Vietnam War in Myth and Memory). Megjegyzendő, hogy a konferencia társadalomtörténet felé való nyitottságát jelzi, hogy megjelentek a hadtörténetírást a társadalmi nemek felől értelmező előadások is, elsősorban a hadseregek maszkulin vonásait vizsgáló kutatások.

 

A hadtörténetírás elméleti kérdéseit boncolgató előadások közül kiemelendő Geoffrey Parker május 11-én este megtartott előadása (Is the Military Revolution Dead Yet?), ahol humorral fűszerezve mutatta be a hadügyi forradalom elméletéhez kapcsolódó nézeteit.


Katasztrófa a Donnál - Német, olasz, román és magyar csapatok 1942-1943-ban,  Fóris Ákos előadása

 

Fóris Ákos május 11-én a Disaster on the Don: Comparing the Romanian, Italian, and Hungarian Armies’ Experiences during the Soviet Winter Counteroffensive of 1942-1943 panel részeként mutatta be kutatási eredményeit. Azontúl, hogy olyan szaktekintélyek is meghallgatták a szekció előadásait mint Robert M. Citino, más szekciókhoz viszonyítva is jelentős számban jelentek meg hallgatók.

 

 

A nagyfokú érdeklődésben két tényező is szerepet játszhatott. Egyfelől a keleti front eseményeivel csupán két szekció foglalkozott (a másik ilyen szekció május 10-én került megrendezésre The German Army and Occupation in the Soviet Union: Between Ideology and Pragmatism címmel). Ugyanezt a benyomást erősítette a könyvvásár felhozatala is. Miközben – az amerikai hadtörténelemmel foglalkozó munkák mellett – egyre több mű foglalkozott a távol-keleti nagyhatalmak katonai történetével, a 26 kiadó közül igazán csak egynél, a University Press of Kansasnél találhatott az érdeklődő a második világháború keleti frontjával foglalkozó műveket, elsősorban David M. Glantz és Robert M. Citino műveit. Másfelől a kelet-közép-európai kisállamokra vonatkozó témák ilyen arányban sem voltak jelen a konferencián.

 

Az 1942-43-as Don-menti harcokat feldolgozó panel Geoffrey Megargee, a USHMM történészének moderálása mellett a négy szövetséges hadsereg – román 3. és 4., olasz 8. és magyar 2. hadsereg – tapasztalatán keresztül vizsgálta a keleti front kevéssé vizsgált harcait.

 

Grant Harward, a U.S. Army Medical Department Center of History and Heritage történésze Fighting to the Last: Romanian Third Army’s Stand on the Don and Fourth Army’s Support of Operation Winter Storm című előadásában általános áttekintést adott a két román hadsereg téli harcairól. Amellett, hogy ismertette a két hadsereg 1942-43 téli összeomlásának folyamatát, egyfajta alulnézetből ábrázolta a román katonák tapasztalatait is a visszavonulás során. Ugyancsak hiánypótló volt, hogy – doktori disszertációjának témájával (Holy War: The Romanian Army, Motivation, and the Holocaust, 1941–1944) összhangban – a román hadsereg motivációit is vizsgálta a Szovjetunió elleni háborúban, olyan, a román hadsereg kommunizmusellenességét (és antiszemitizmusát) megalapozó eseményekre is reflektálva mint a román hadsereg 1919-es hadjárata a „vörös Budapest” ellen, vagy a román haderő Dnyeszter menti harcai a bolsevik erők ellen.

 

Grant Harward és Fóris Ákos

 

Harward előadását követően Nicolò Da Lio, a Università degli Studi di Padova kutatója előadásában (A Crusade against Bolshevism: The Italian Soldiers’ Experience in the Soviet Union 1941-1943) a keleti fronton szolgáló olasz katonák tapasztalatait vizsgálta. Először a Szovjetunió elleni háború hivatalos kormányzati legitimációját, az olasz csapatok lakossággal szembeni politikáját tekintette át, majd az olasz katonák naplóit, visszaemlékezéseit vizsgálva elemezte a katonák tapasztalatait, végül az olasz veteránok körében ennek a vereségnek az emlékezetét tekintette át.

 

A szekció utolsó előadójaként intézetünk munkatársa, Fóris Ákos a magyar 2. hadsereg történetét vizsgálta a háború utáni értelmezések tükrében (“The Sacrificed Army”: The Hungarian Second Army between Memory and History). A 2. hadsereg vereségének háború utáni feldolgozásának három legfőbb lépésének (Jány-per, Nemeskürty István Requiem egy hadseregért könyve valamint Sára Sándor Krónika filmsorozata) áttekintését követően ezeknek a narratíváknak két legfőbb állítását vizsgálta meg. Egyfelől a „halálra szánt hadsereg” tézisét cáfolva vizsgálta a 2. hadsereg mozgósított állományát, összetételét. Másfelől kritika alá vette az 1943. januári visszavonulás pánikközpontú elbeszélését. Emellett Jány Gusztáv január 24-i hadparancsa kapcsán pedig elemezte a visszavonulás során a magyar katonák ellen alkalmazott kényszerintézkedéseket.

 

 Fóris Ákos prezentációja

 

A szekció kommentátorának felkért Ben Shepherd, a Glasgow University oktatója, a Hitler's Soldiers kötet szerzője együttesen reflektált az elhangzott előadásokra. Kiemelte, hogy fontos vizsgálni a hasonló tapasztalatokkal rendelkező hadseregek tevékenységét. Emellett dicsérte az előadások sokszínűségét, hogy a legitimációs ideológiáktól a megszálló politikákon át egészen a kommunista rendszer emlékezetpolitikájáig terjedtek az előadások témái.

 

A közönség részéről két kérdés merült fel az előadók irányába. Egyfelől a vizsgált hadseregeknek milyen tapasztalatai, kapcsolatai voltak a német hadsereggel és katonákkal szemben. Másfelől arról érdeklődtek, hogy külföldi, angolul tudó kutatóként, milyen kutatási lehetőségek vannak a román, olasz s magyar levéltárakban.

 

Tanulságok a magyar hadtörténetírás és konferenciaszervezés számára

 

Május 12-én a 2019-es év egyik legjelentősebb hadtörténeti rendezvénye ért véget. Az idegen közeg tapasztalatai több következtetés levonására is szolgálhat. Első, s legfontosabb ilyen tanulság, hogy egy hasonló, az ország hadtörténészeit rendszeresen, évente megmozgató fórum rendkívül hiányzik Magyarországról. Amint a fentebbi beszámoló is mutatja, az SMH éves összejövetele nem csak egy közös konferencia, hanem lehetőséget teremt különböző generációk és intézmények találkozásához is.

 

Legfontosabb mégis azt kiemelni, hogy régiónk, s kifejezetten Magyarország hadtörténelme mennyire nincs jelen az angolszász világban. Ennek meglévő strukturális problémáin túl (nincs a térség a nyugati érdeklődés középpontjában; alulfinanszírozottak a hazai kutatások, korlátozott a magyar nyelv hatósugara stb.) fontos kiemelni, hogy az angolra fordítandó alapművek is egy másfajta hadtörténetírást követelnének meg.

 

Egy külföldi olvasónak a magyar hadtörténet csak valamilyen általánosabb történeti probléma relációjában, más államok hadseregeinek összevetésével érdekes. Ennek tükrében a rendkívül részletességgel leíró és feldolgozó, de önmagán kevéssé túlmutató, ezáltal csupán partikuláris jelentőséggel bíró művek nem versenyképesek.

 

Az Amerikai Hadtörténeti Társaság következő, 87. konferenciájára 2020. április 30. és május 3. között kerül sor, ezúttal a virginiai Arlingtonban, aminek központi témája – Clausewitz híres megállapítását átvéve – „politika más eszközökkel” (Policy by Other Means), azaz a háborúk és a politika kapcsolata lesz.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Hírek
Please reload

Archívum
Please reload

Keresés