Magyar Endre: A Budai Szerb Ortodox Püspökség szentendrei központjának viszontagságai a Tanácsköztársaság idején. Szerb Intézet, December 17.

December 12, 2019

A Szerb Országos Önkormányzat által működtetett budapesti Szerb Intézet konferenciáján (Срби у Мађарској и православље) ad elő Magyar Endre. 

 

Időpont: 2019. december 17., 9:30-17: 30. (Magyar Endre előadására 12:15-12:35 között  kerül sor).

 

Helyszín: 1056 Budapest, Veres Pálné utca 17. (Thökölyanum)

 

A konferencia programja itt olvasható.

 

Absztrakt

 

Előadásomban a Budai Szerb Ortodox Püspökség szentendrei központját, templomait és a fenntartásában működött felekezeti iskolát érintő egyházpolitikai intézkedéseket mutatom be a Tanácsköztársaság idején, különös tekintettel a központi rendeletek és a helyi szinten megvalósult gyakorlat közötti eltérés vizsgálatára.

 

A Tanácsköztársaság, korabeli szóhasználatban sematikusan „egyházügyi likvidációnak” nevezett egyházpolitikája alapvetően két, egymással összefüggő célt kívánt elérni. Egyfelől az állam és egyház szétválasztását jelentő szeparációt, másfelől az egyházi javak köztulajdonba-vételét jelentő szekularizációt.

 

A proletárdiktatúra Szentendrén, 1919. március 22-én történt kikiáltását követően vette kezdetét. A helyi munkástanács, a tanügyi megbízott irányításával végrehajtotta az egyházi fenntartású oktatási intézmények államosítását, megszüntette azok felekezeti jellegét, összevonta és egységesítette azok működését. Ezt követte egyházak ingó- és ingatlan vagyonának köztulajdonba vétele.

 

Kutatásaim homlokterében a következő kérdések álltak. Miként történhetett meg az az országos viszonylatban is rendhagyó eset, hogy – a vallásügyi likvidáló biztos, Fáber Oszkár intervenciója ellenére is – meghiúsultak a püspökség szentendrei központjának köztulajdonba-vételére, átalakítására, közcélú hasznosítására vonatkozó, nagyívű tervek és elképzelések? Mely szinteken és hogyan zajlott a proletárdiktatúra hierarchikus viszonyrendszerén belüli konfrontáció a püspökség, a szentendrei szerb „civil szféra”, illetve a diktatúra szentendrei funkcionáriusai (a szentendrei művelődési biztos, a munkástanács, a direktórium és a politikai megbízott), továbbá a Vallásügyi Likvidáló Hivatal, valamint a Forradalmi Kormányzótanács Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területére kinevezett teljhatalmú biztosa között? Ki volt az a magas rangú kommunista funkcionárius, aki végül, az összeköttetései révén biztosította a püspökség szentendrei központjára vonatkozó különleges védettséget jelentő "területen kívüli státuszt", egészen a diktatúra bukásáig? Paradox módon, milyen érdeke fűződhetett egy magas rangú kommunista exponensnek ez ügyben a hatályos rendeletekkel és a tisztségével is egyértelműen összeférhetetlen szerepvállaláshoz? Miért állt érdekében a pozícióját kockára tenni és vélhetően mit nyerhetett mindezzel? Nem utolsó sorban: mi lett a köztulajdonba vett szerb egyházi ingó- és ingatlan vagyon sorsa?

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Hírek
Please reload

Archívum
Please reload

Keresés