a magyarországi tanácsköztársaság (1919)

 

Bödők Gergely                             

    

 

Perczel Olivér

Magyar Endre

clio_magyarendre_4004_edited.jpg

Végső István

clio_vi__0913_1.jpg

Az 1919. március 21-én, Budapesten kikiáltott Magyarországi Tanácsköztársaság orosz-bolsevik típusú politikai berendezkedést, államvezetést és hatalomtechnikai gyakorlatot vezetett be, létrejötte az újkori magyar történelem legradikálisabb politikai fordulatának számít. A proletárdiktatúra az állami berendezkedés, a társadalmi és gazdasági lét, valamint a kulturális szféra területén egyaránt gyökeres változásokat hozott.

 

A Tanácsköztársaság születésétől fogva évtizedekig szélsőséges – egymástól sok esetben kategorikusan eltérő – vélemények és értékelések kereszttüzében állt –­ és nemegyszer áll még ma is. A rendszerváltás óta minden ideológiai béklyótól megszabadult magyar történetírás –  kétségtelen eredményei ellenére – számos a Tanácsköztársasághoz kötődő kérdést mindmáig nem dolgozott fel kellő súllyal, így bőven akadnak tisztázásra váró és további kutatásokat igénylő kérdések. Ezeket a közelgő százéves évforduló apropóján remélhetőleg megnövekedett szakmai és társadalmi figyelem kíséri majd.

           

A kutatás homlokterében a Magyarországi Tanácsköztársaság történetének feldolgozása áll, külön hangsúllyal a Tanácsköztársaság létrejöttére és bukására, időről-időre változó helyére a magyar történelmi emlékezetben, a proletárdiktatúra bel- és külpolitikájára, programjára, a korszak társadalmi törekvéseire, egyházpolitikájára, propagandájára, a Vörös Hadsereg északi hadjáratára valamint az érvényesített kulturális- és művészeti stratégiákra. Bízunk abban, hogy munkánk eredményeként érdemben tudunk majd a proletárdiktatúra értékelése körüli vitákhoz hozzájárulni.

 

 

 

Garbai Sándor,

a tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanács elnöke 

által írt visszaemlékezés 1919-re vonatkozó részeinek

szerkesztett kiadása

Garbai Sándorról eddig egy pályaképet összefoglaló mű született száz év alatt (Varga Lajos–Szabó Ágnes: Garbai Sándor, 1879–1947: A forradalmi kormányzótanács elnöke. Kossuth Kiadó, Budapest 1987). Ez a munka alapvetően a Politikatörténeti Intézet Levéltárában található visszaemlékezésre és kéziratra támaszkodik. A két szerző a gyermekkori, családi életétől ifjúkorának és politikai karrierje mozaikjain át a kommunista- és zsidóellenességéig erősen „árnyalták”, tompították, elhallgatták, elferdítették, amit Garbai valójában leírt. A könyv számos gondolatot kihagyott az összefoglaló munkának szánt kiadványból, vagy végjegyzetben süllyesztett el. Többször előfordult, hogy teljesen más gondolatokat tulajdonítottak neki, mint amiket Garbai leírt. Például a Tanácsköztársaság bukása kapcsán egyértelműen a belső vitákat, ötletszerűséget, illetve az ellenforradalmi mozgolódást emelte ki, és persze a külső nyomást és az embargót. Ezzel szemben a kiadvány szerint csak a nemzetközi reakciót tartotta a fő problémának.

1945 és 1947 között Garbai franciaországi emigrációjában, felkérésre állította össze a  születésétől egészen a második világháború végéig tartó visszaemlékezését. Úgy tűnik a baloldal históriása, Perneki Mihály szerette volna megírni életrajzát. A kéziratot írógéppel is rögzítették, így egy 1142 oldalas gépelt memoár született, amely egyedi képet fest a kiskunhalasi, de végül Budapesten karriert befutó szociáldemokrata szemszögéből, a 20. század első felének magyar munkásmozgalmi történéseiről és az emigrációról. Kemény kritikát fogalmazott meg saját pártja, a kormányzótanács, a munkásmozgalom, a közélet és a társadalom visszásságai kapcsán. 1919-es szerepét még ekkor sem tudta teljesen őszintén megítélni.

Garbai Sándor által írt visszaemlékezés 1919-re vonatkozó részeinek szerkesztett formában történő kiadása hozzájárul a Tanácsköztársaság történetének átfogóbb és cizelláltabb  megértéséhez.

© 2017 by Clio Institute.