Kutatásunk a Szovjetunió területén katonai megszállást végző Magyar Királyi Honvédség csapatainak 1941–1944 közötti tevékenységének részletekbe menő feltárását tűzi ki célul.

​

Ennek legfontosabb eleme, hogy a meglévő magyar és német iratanyagban fellelhető parancsok, irányelvek, segédanyagok alapján felvázoljuk a magyar megszálló politika alapjait.

​

Fő célkitűzésünk a magyar és a német katonai valamint polgári szervek közötti együttműködés vizsgálata, s különös hangsúlyt fektetünk a honvédség és a német felettes hatóságok által a polgári lakosság kezeléséről, a gazdasági igazgatásról és a partizánellenes harcról kiadott utasítások elemzésére. Ezzel összefügésben feltárjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium milyen ügyek kapcsán és milyen mélységben foglalkozott a megszálló csapatok tevékenységével.

 

Esettanulmányok elkészítésével felvázoljuk a megszálló politika hétköznapi  oldalát, amely mentalitástörténeti adalékul szolgál a magyar haderő brutalizálódásának problematikájához.

​

A nemzetközi kutatásokhoz kapcsolódva további két területre helyezzük a hangsúlyt. Egyrészt mennyibe épült be a magyar megszálló politika a keleti fronton alkalmazott német megsemmisítő politikába (elsősorban a holokausztba és a hadifogolypolitikába), s mennyiben különböztethető meg a magyar megszállók tevékenysége más tengelyhatalmi haderők (olasz, román, szlovák, finn) tevékenységétől. Regionális vizsgálatokat végezve pedig pontosabb képet kapunk a magyar katonák és a civil lakosság kapcsolatrendszeréről.

​

A magyar megszállás tágabb összefüggéseivel kapcsolatban vizsgáljuk a megszálló tevékenység politikai és gazdasági oldalát, amelyek tovább mélyíthetik tudásunkat a korabeli elit és közvélemény holokauszttal kapcsolatos információiról.

​

Ugyancsak feladatunknak tartjuk, hogy feltárjuk  a megszállás utóéletét, így feldolgozzuk a szovjet, német és magyar felelősségre vonási eljárásokat, valamint  a visszaemlékezésekben és a historiográfiában megjelenő honvéd és partizán képet.