Cionizmus az őszirózsás forradalom árnyékában (1918–1919)

Olosz Levente                                

 

CP9A7167_edited.jpg

 

A kutatás elsődleges célja feltérképezni, hogy a magyarországi zsidó nemzeti mozgalom hogyan vált marginális csoportból politikai tényezővel bíró szervezetté az őszirózsás forradalom és a Károlyi kormány alatt. A feltárás során a forradalom alatt elkövetett zsidó ellenes atrocitások és a zsidó karhatalmi századok (cionista gárdák) története kiemelt figyelmet kap. 

Arra keresem a választ, hogy a háború okozta társadalmi és szociális feszültségek mentén felduzzadt antiszemitizmus milyen mértékben irányult a saját nemzetiségért áhítozó zsidók ellen? A forradalomkor kik és milyen indítékkal robbantották ki a pogromokat? Mennyiben lehet azokat az általános elitellenesség közzé sorolni? Az elkövetett zsidóellenes atrocitások milyen mozgósító erővel hatottak a cionistákra? A zsidók védelmében fellépő zsidó karhatalmi századok hol, pontosan milyen rendfenntartási feladatokat végeztek, milyen mértékben érték el kitűzött céljaikat? A századok hogyan formálták a magyar zsidók identitást? Mennyiben változott a cionista mozgalom megítélése a magyar politikai elit soraiban és zsidó eliten belül ezekben a hónapokban, valamint a Tanácsköztársaság bukása után?

Végül annak megértése is szükséges, hogy Magyarország szétesése miként hatott a cionista mozgalomra. Itt azt az ellentmondást próbálom feloldani, hogy míg az etnikailag szinte homogénre zsugorodott trianoni Magyarországon a cionisták a társadalmi színtérről majdnem teljesen eltűntek, addig az utódállamok magyar lakta részein prosperáltak, saját intézményi kereteket építettek ki maguknak, és részt vállaltak az államok politikai életében is.