a visszacsatolt felvidék társadalmi konfliktusai 1938 és 1945 között

komárom város és a komáromi járás példáján

Perczel Olivér

Bajcsi Ildikó

MZS_9033_2.jpg

Az első bécsi döntés értelmében a Trianont követően Csehszlovákiába került magyarság nagy része újra Magyarországhoz került. A visszacsatolt 11 927 km2-ű területen az 1938. decemberi magyar összeírás adatai szerint 1 041 401 személy közül 879 007 magyar és 123 864 szlovák nemzetiségű lakos élt. Etnikailag tehát egy jóval igazságosabb határ született, mint a trianoni döntés értelmében. A határrevízió viszonylag békésen és rendezetten, államközi szerződések, egyezmények alapján zajlott és a felvidéki magyarok örömmel fogadták az államjogi változásokat.

 

Többségük – még a korábban baloldali tájékozódású személyek is – teljes mértékben indokoltnak és igazságosnak tartották az etnikai revíziót. Jóllehet a felvidéki magyarokat nem érte teljesen váratlanul az 1938. november 2-i bécsi döntés eredménye, a visszacsatolás következményeire mégis sok szempontból felkészületlenül reagált a lakosság. A Csehszlovákiában szocializálódott magyarok, különösen a fiatalabb generációk szembesültek az anyaország eltérő társadalmi, kulturális és politikai viszonyaival, s ez helyenként, különösen a kezdeti időszakban vitákat, konfliktusokat generált a lakosság körében.         

Verseny a közigazgatási pozíciókért:  súrlódások a felvidéki magyarok és az anyaországiak között

Már a visszacsatolást megelőző türelmetlen várakozás következtében, 1938-ban, majd az 1939-es évben sor került néhány incidensre. Kiemelt problémaforrást jelentett azoknak az állami szférában dolgozó, többségükben a trianoni országterületről érkező új magyar hivatalnokoknak, köztisztviselőknek és intézményvezetőknek a kinevezése, akik a visszacsatolt területet elhagyó cseh és szlovák alkalmazottakat váltották. A visszatért felvidéki magyarok számára az állami pozícióknak a betöltése – a köztisztviselők, pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, postások, MÁV-alkalmazottak, mérnökök és lelkészeknek körében – nemzethűségük igazolásához volt kötve. Az igazolóbizottságok átvilágításai során fontos szempontot kapott a nemzetiségnek, az iskolák oktatási nyelvének, a katonai szolgálatnak, közszolgálatnak és politikai pártban való tagságnak a kérdése. Ennek kapcsán a visszaemlékezések rendszerint arról számolnak be, hogy az anyaországiak (az „anyások”) sok esetben megnehezítették vagy éppen megakadályozták a felvidéki magyarok pozícióba jutását. Mindenesetre két hatalmi érdekszféra – a felvidéki érdekeket képviselő Jaross Andor és hívei, valamint az anyaországi betelepülők, kinevezettek – ütközött egymással.    

 

Ezzel kapcsolatban érdemes vizsgálat alá vonni, milyen arányban kerültek vezetői, köztisztviselői pozícióba a felvidéki magyarok, illetve az anyaországi személyek? Milyen arányban voltak köztük jelen olyan értelmiségiek, vagy középosztálybeli személyek, akik az 1918-20-as államváltást követően Csehszlovákiából Magyarország területére menekültek vagy az ilyen családokban nőttek fel, s valójában ők „hazatérőként” határozták meg magukat? Ugyanakkor azt is fontos feltárni, hogy az anyaországi hivatalnokoknak a két világháború közti magyarországi „neobarokk” társadalmi, közéleti szokásaira, elvárásaira milyen módon reagáltak a felvidéki magyarok? Hiszen a keresztény-nemzeti Magyarország politikai elitjének domináns magatartása a felvidékiek megsegítése, a velük való szolidaritás elmélyítése volt, ugyanakkor az alsóbb szinteken, a hivatalnokok körében gyakori volt a „kommunistagyanús” felvidékiekkel szembeni visszafogottság és ellenérzés.                               

 

Földreform, kolonisták

Az időszak további konfliktusforrását jelentette a cseh és szlovák kolonistáknak a visszacsatolt részekről való elmenekülése, illetve a helyiek és a hivatalok által történt elüldözése. Később pedig a magyarországi (és bizonytalan) illetőségű személyeknek a Tiso-i Szlovákiából való kiutasítása. Ehhez kapcsolódik a földreform revíziója is, hiszen az egykori kolonistáktól megszerzett nagybirtokok régi vagy új tulajdonosainak kinevezése a földreformból részesült magyar kisgazdák körében szintén konfliktusokat generált. Egyrészt maga Jaross Andor és az EMP igyekezett saját híveinek juttatni a földeket. Teleki azonban később éppen a kétes ügyek miatt egy tárcaközi bizottság létrejötte által elvégezte a hatálytalanítások revízióját. Ennél a pontnál érdemes vizsgálat alá vonni, hogy vajon kik kapták meg ezeket a földeket, illetve kiket érintett a hatálytalanítások revíziója.

 

Zsidótörvények, gazdasági őrségváltás

További fontos kérdést jelent a zsidósággal szemben kialakult konfliktusok vizsgálata, hiszen az antiszemitizmus felerősödése, a zsidótörvények jogkorlátozó intézkedései szorosan hozzátartoznak a korszakhoz. Az atrocitások megsokszorozódtak a visszacsatolást követően, s ebben központi szerepe volt az ún. „nemzethűség kérdésének”. A zsidók ellen a vád Trianont követően magyarságuk feladása és Csehszlovákia iránti lojalitásuk volt. A közéletből mindennek következtében szinte teljesen kiszorultak, bár Jaross Andor a „jó zsidókat” igyekezett fontos pozíciókba juttatni. A gazdasági őrségváltás folyamán ugyancsak érdemes megvizsgálni az iparengedélyek revíziójának jelenségét, és azt a folyamatot, amelynek kapcsán a zsidókat igyekeztek kivonni a gazdasági életből.       

 

A kutatás fókusza: Komárom és környéke

A kutatást Komárom városának, illetve a komáromi járás fentiekben jelzett legfontosabb társadalmi konfliktusainak a vizsgálatával kezdem. Kiemelt szerepet kap a vizsgálatban Komárom város értelmiségének (elitjének), a középosztály és az állami vezető réteg átalakulása az 1938-45-ös időszakban. Milyen arányban került sor Komáromban és a komáromi járásban az egykori cseh és szlovák hivatalnokok szlovákiai, illetve magyarországi magyar vezetőkkel való helyettesítésére? Milyen arányban, milyen körülmények közt jutottak vezető pozícióba az anyaországiak, és mindez milyen reakciókat váltott ki, milyen konfliktusokat generált a lakosság körében? Mennyire diszkriminálták a zsidó, baloldali, illetve a szélsőjobboldali politikai tájékozódású személyeket?                       

Szakirodalom, források

A kutatás alapját a szekunder szakirodalom áttekintése mellett a komáromi Főszolgabírói Hivatal anyagának az elemzésével kezdem.Ezzel párhuzamosan Komárom törvényhatósági jogú város 1938-1945 közötti iratait, azon belül különösen az elnöki, bizalmas iratok feldolgozását tervezem. Ugyancsak értékes iratanyagot tartalmazhatnak a nyitraivánkai levéltárnak a komárom megyei anyagai. A sajtóforrások közül elsősorban a Komáromi Lapokat dolgozom fel. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának anyagai közül a Miniszterelnökség Nemzeti és Kisebbségi Osztályának iratai és a Belügyminisztérium anyagai tartalmazhatnak értékes információkat a visszailleszkedés folyamatának részletesebb társadalmi megragadására. Emellett érdemes a Külügyminisztériumi Levéltár magyar-szlovák államközi kapcsolatokra vonatkozó követi és államtitkári, illetve bizalmas elnöki iratait áttekinteni a vizsgálathoz.

© 2017 by Clio Institute.