"Kárpátalja történetében a kiemelkedő fontosságú 1944-es év a sorozatos változásokról szólt: míg az év elején a háború szempontjából még a „béke szigete volt”, addig őszre hadszíntérré vált a terület. 1944 elején még magyar polgári közigazgatás működött Kárpátalján, a nyár folyamán viszont létrejött a katonai is. Mindezt ellenséges szovjet partizánok beszivárgása és állandó katonai csapatmozgások is kísérték. 1944 tavaszán zajlott le a kárpátaljai zsidóság hátrányos megkülönböztetése, megalázása, összegyűjtése, deportálása, kifosztása, majd ősszel bekövetkezett a szovjet katonai birtokbavétel."
Kosztyó Gyula forrásközlése az Atchívnet 2022/3. számában olvasható.
Az ungvári Horthy Miklós tér (ma: plosa Naroda) 1944 második felében
Forrás: Fortepan 175285. Fortepan / Vörös Hadsereg
"Daniel Brand könyve magában hordozza apja téves helyzetértékelését, sőt ezt még saját politikai-ideológiai elfogultságával is tetézi. A sorok között csak úgy tobzódik az utálat Ben-Gurion, a Mápáj és az egész akkori baloldali establishment iránt. Vitán felül áll, hogy a Brand házaspár kezdeményezésére kezdte meg a kis cionista csoportosulás a Szlovákiából és Lengyelországból menekült zsidók megsegítését, azonban a szerző állításával ellentétben nem ők voltak a mentések motorja. Egyetlen történeti szakmunka sem támasztja alá azt a szerző által igen sulykolt állítást, miszerint Hansi Brand lett volna a Mentőbizottság kvázi „feje”, férje távozása után pedig nemcsak a mentések irányítását vállalta magára, hanem neki köszönhető a budapesti gettó élelmezése is."
Olosz Levente írása a Múlt és Jövő honlapján olvasható.
"Hannibál elefántjaira nyilván sokan emlékszünk, de ki tudja, milyen állatok húzták az igát az I. és a II. világháborúban? Hogyan jártak túl az ellenség eszén a hadviselő postagalambok, s meddig szolgáltak a vén csatalovak? "
Bödők Gergely írása a Magyar Narancsban olvasható.
Német katonák és felderítő kutyák a II. világháborúban
Fotó: Getty Images
