Kutatóink munkái, könyvajánlók, pályázati felhívások, rendezvények

"A 25–30 perces adások rendre a bűn, a bűnözés és a bűnüldözés világába kalauzolják a hallgatókat, a súlyos témákról pedig olyan könnyed, befogadható stílusban és imponáló tájékozottsággal értekeznek, hogy még azok számára is érdekesek, akiket nem igazán érdekelt a bűnözés világa – ilyenek pedig bizonyára amúgy is kevesen vannak. Az adásokban felsejlenek a rendszerváltás előtt kialakult és utána is létező bűnözési hálók, ismeretségi és kapcsolati tőkék, és egyáltalán: a bűn társadalma a maga sajátos működési mechanizmusaival és belső logikájával. És persze megjelennek a szereplők is: Los Angeles-i magyar maffiózók, nyilas bűnözők, a betörés szakma kóklerei és professzor emeritusai, különféle stiklik pitiáner elkövetői és az újságok hasábjain szereplő maffiaperek nagystílű vádlottjai, a Ferihegyre vezető úton robbantó terroristák, a dunaszerdahelyi maffia, magyarországi munkásgalerik és olyan konkrét szereplők, mint a tetoválásairól ismertté vált Pillangó, Repülős Gizi, Tasnádi Péter vagy Portik Tamás. A bűnügyi podcastre alapozva a két szerző a Kossuth Kiadó vezetőjének felkérésére most külön kötetet állított össze, hogy beszélgetős könyvben meséljék el a szocializmus bűnözésének mikéntjét, fontos szereplőit, a rendszer öröklött és továbbörökített technikáit és tulajdonképpeni működését."


Bödők Gergely könyvismertetője az ujszo.com oldalon olvasható.


(Bezsenyi Tamás–Böcskei Balázs: A szocializmus bűnbarlangjai avagy addig bűnözünk, amíg Kádár él. Budapest, Kossuth Kiadó, 2020.)


Bevezetés – eddigi kutatások kijevi levéltárakban


Krausz Tamás és Varga Éva Mária 2013-ban A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947 címmel megjelent forrásgyűjteménye széleskörű visszhangot váltott ki a magyar történettudományban. A kiadványt övező vita egyik szegmense arra vonatkozott, hogy a szerkesztők által közzétett dokumentumok mennyiben reprezentálják a szovjet levéltári iratokat, illetve milyen lehetőségei vannak a második világháborúra vonatkozó szovjet – és a szovjetek által zsákmányolt – iratok kutatására.[1] Miközben értékes összefoglaló írások,[2] kutatási beszámolók[3] születettek a magyar csapatokra vonatkozó oroszországi kutatási lehetőségekről, ezek a tanulmányok nem – vagy szinte csak alig[4] – foglalkoztak az ukrajnai kutatási lehetőségekkel. Mindezt annak ellenére, hogy mind a megszálló tevékenység túlsúlya erre a területekre esett, mind pedig azon el nem hanyagolható tény miatt, miszerint az Ukrán Kommunista Párt (Комуністична партія України/Коммунистическая партия Украины) valamint az Ukrán Partizánmozgalom Törzsének anyagai (Український штаб партизанського руху/Украинский штаб партизанского движения) Kijevben találhatóak.


Az utóbbi években fontos eredmények születtek a magyar–ukrán levéltári együttműködés keretében – itt gondolva elsősorban a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár (KTÁL) beregszászi részlegének magyar provenienciájú iratanyagaira vonatkozó segédletre,[5] valamint a Klebelsberg Kuno-ösztöndíj (KKÖ) keretében megvalósuló hungarika kutatásokra[6] –, azonban ezek szinte teljes egészében csupán Kárpátaljára vonatkoztak.


Az intézményes kutatás körében csupán a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) fogalmaztat meg célként – a rendszerváltás időszakára vonatkozó –, hogy hungarika-kutatásokat fog folytatni kijevi levéltárakban. Erről 2016-ban beszámolót is közzé tettek,[7] viszont a felvállalt gyűjteményépítés eredményei egyelőre még nem kerültek fel az intézet hivatalos oldalára.[8]


Habár a KTÁL szerkezetével és forrásaival,[9] valamint a magyarországi levéltáraknak a beregszászi levéltárral való kapcsolatáról[10] több írás is megjelent, csupán Kosztyó Gyula publikált áttekintő jellegű levéltári beszámolót a KTÁL beregszászi részlegében történt kutatásairól.[11]


A kijevi levéltárakkal kapcsolatban alig jelent meg információ a magyar szakfolyóiratokban. Az egyetlen, a levéltártudomány szakfolyóirataiban közölt kijevi kutatási beszámoló már több mint 50 éve, 1967-ben jelent meg.[12]


Ugyancsak sajnálatos, hogy az utóbbi években a posztszovjet térség közgyűjteményeiben folytatott magyar levéltári kutatások tapasztalatait összegző levéltári rendezvényekről általánosan csak szűkszavú összefoglalók jelentek meg a nyilvánosságban.[13]


Ilyen előzmények mellett – a kijevi levéltárak július 16-i újra nyitását kihasználva – 2020 augusztusában levéltári kutatásokat végeztünk a Clio Intézet támogatásával. Kutatásunk célja az volt, hogy mélyfúrás szerűen tekintsünk át további magyar vonatkozású iratanyagokat az alábbi témákban:[14]


1. Az 1918 és 1924 között ukrán–magyar kapcsolatok. Itt elsődlegesen az Ukrán Népköztársaság (UNR, Українська Народна Республіка) és Magyarország közötti, az UNR Budapesten elhelyezkedő Rendkívüli Diplomáciai Missziója anyagának feldolgozását, illetve a CDAVO-ban elhelyezett egyéb, az adott témában releváns ukrán külügyi anyagok kigyűjtését tűzve ki célul.


2. Az ukrajnai szovjet partizánmozgalom harcai és kapcsolatai a magyar megszálló csapatokkal. Ennek keretében a CDAHO partizánmozgalomra vonatkozó anyagait (értve itt elsősorban az ukrajnai partizánstáb valamint a magyar csapatokkal harcoló legfontosabb partizáncsoportok megmaradt iratait) valamint az UKP háborúra vonatkozó, kikülönített gyűjtemények áttekintését határoztuk meg célul.


3. A kijevi levéltárakban esetlegesen fellelhető zsákmányolt magyar, vagy magyar vonatkozású német iratok feltárása. Itt egyfelől a CDAHO őrizetében lévő partizáncsoportok által megszerzett, vagy a felderítés számára felküldött zsákmányanyagok felderítését, másfelől a CDAVO gyűjteményében lévő német szervek iratanyagainak áttekintését tűztük ki célul.


4. Az 1989 és 1994 közötti ukrán–magyar kapcsolatok kutatása. A két levéltárban őrzött, a rendszerváltás időszakát követő kétoldalú kapcsolatok fejlődésére vonatkozó dokumentumok kutatása volt a meghatározott cél. Ennek keretében egyrészt az Ukrán Miniszteri Kabinet, azon túl pedig a Kravcsuk-adminisztráció anyagainak, másrészt az Ukrán Kommunista Párt adott témára vonatkozó, külkapcsolatokat érintő dokumentumainak áttekintését illetve további kutatását céloztuk meg.


A vonatkozó témákban eddig csupán részleges kutatások történtek a kijevi levéltárakban. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága (UKP KB) Archívumának (Архів Центрального Комітету Комуністичної партії України/Архив Центрального Комитета Коммунистической партии Украины) anyagainak néhány magyar vonatkozású iratát felhasználta a legjelentősebb, külföldi iratanyagot is feldolgozó, a magyar antifasiszta ellenállásról szóló forráskiadvány, a Harsányi János szerkesztette Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen kötet.[15] Valószínűleg a forrásgyűjtés keretében került a Párttörténeti Intézet és Levéltár őrizetébe 0,16 ifm anyag az említett ukrajnai archívumból.[16] Magyar szempontból Nyikolaj Derzsaluk munkássága kiemelendő, aki többek közt az UKP KB Archívuma alapján dolgozta fel a szovjet oldalon harcoló magyar partizánok tevékenységét.[17]


Ami a magyar–ukrán kapcsolatokat illeti, az 1918–1924 közötti időszakot tekintve magyarországi kutatások mindeddig nem folytak. Ukrán részről ellenben – elsősorban Irina Matyas kutatásainak köszönhetően – 2005-ben már jelent meg közvetlenül ezzel a tematikával foglalkozó kötet[18] illetve az idén – nagy késéssel – megjelent 2018-as Levéltári Közleményekben is megjelent egy rövidebb tanulmánya[19] Seres Attila fordításában. A rendszerváltás idejét felölelő, 1989 utáni magyar–ukrán kapcsolatok historiográfiai listája még rövidebb, hisz kijevi levéltári forrásokra (is) alapozó történészkutatások eredményei magyar részről eddig nem jelentek meg.


A levéltárak (CDAVO és CDAHO)


Kutatásunk folyamán két levéltári intézményt kerestünk fel: Ukrajna Legfelsőbb Hatalmi és Igazgatási Szerveinek Központi Állami Levéltárát, Центральний державний архів вищих органів влади та управління України, м. Київ (CDAVO), valamint Ukrajna Társadalmi Egyesületeinek Központi Állami Levéltárát, Центральний державний архів громадських об’єднань України, м. Київ (CDAHO).


Fóris Ákos a CDAHO bejáratánál (saját fotó)


Az 1920-ban alapított, jelenlegi nevét 1992-től viselő CDAVO-ban Ukrajna 1917 utáni legfelsőbb hatalmi és igazgatási szerveinek iratait őrzik. A közgyűjtemény alapításakor a Forradalom Központi Állami Levéltára (Центрального державного архіву революції) nevet kapta, s nevének megfelelően az 1917-es forradalom történetét őrző dokumentumokat, valamint az azt követő korszakokban megalakuló összes államszerv iratanyagait helyezték el itt megőrzésre. A későbbiekben ugyancsak ezen levéltár állományához csatolták az 1926-ban alapított Központi Munkaügyi Archívum (Центральний архів праці/Центральный архив труда) és az 1930-ban alapított Ukrán Központi Állami Archívum (Всеукраїнський центральний державний архів/Всеукраинский центральный государственный архив) anyagait is.


A CDAVO épületegyüttes előtti beléptető kapu (saját fotó)


A második világháború ideje alatt, 1941–1943 között a levéltárat Urál területére evakuálták, 1943 decemberétől viszont már az USZSZK Októberi Forradalom és Szocialista Építés Központi Állami Levéltára (Центральний державний архів Жовтневої революції і соціалістичного будівництва УРСР, ЦДАЖР УРСР/Центральный государственный архив Октябрьской революции и социалистического строительства УССРЦГАОР УССР) név alatt tovább folytatta működését Kijevben. 1945–1969 között végül a levéltár teljes egészében átkerül Harkovba. 1969 és 1991 között a levéltár megnevezése többször is változott, viszont a székhelye azóta is változatlanul Kijev maradt.[20]


A CDAHO 1991-től az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Archívumának jogutódjaként működik. A levéltárat 1929-ben alapították, az évek folyamán működött mind önálló intézményként, mind pedig a Ukrán Kommunista Párt Párttörténeti Intézetének (Інституту історії партії при ЦК Компартії України/Институт истории партии при ЦК Компартии Украины) strukturált részeként. Jelenlegi állami levéltár státuszát, új nevét, illetve az intézmény teljes átstrukturálását Ukrajna függetlenségének kikiáltásával kapta.[21] A levéltár óriási dokumentumbázisának köszönhetően az Ukrán Kommunista Párt tevékenységén messze túlmutató iratanyaggal rendelkezik, annak őrzését biztosítja.


A kutatás menete


Az online is elérhető információkon túlmutatva, melyekre a beszámoló lábjegyzeteiben utalunk, az említett közgyűjteményeket illetően érdemes bővebben szót ejteni a levéltári kutatás gyakorlatias kérdéseiről. A kutatáshoz előzetesen be kell jelentkezni mindkét levéltárba. Ez nem csupán a kutatáshoz, hanem magának a levéltár épületébe való belépésnek is alapfeltétele. Habár ezen közgyűjteményekkel elvileg kapcsolatba lehet lépni e-mailen keresztül is, a gyors és hatékony ügyintézés, valamint az időpontok egyeztetése érdekében érdemes telefonon hívni a kutatószolgálatokat. Mindkét levéltárban csak ukránul és/vagy oroszul sikerült kapcsolatot teremteni. A segédleteket is ezen a két nyelven találhatja a kutató, függetlenül az iratanyag nyelvétől. Ajánlott továbbá mind a kutatások megkezdéséhez, mind egyáltalán Ukrajnával kapcsolatos történettudományi kutatások végzéséhez áttekinteni a levéltárak által megjelentetett kiadványokat, melyek jelentős hányada letölthető a közgyűjtemények honlapjáról.


Mindkét levéltár viszonylag könnyen megközelíthető a kijevi tömegközlekedéssel. Ez kiváltképp igaz a CDAHO-ra – mely Ukrajna Belügyminisztériumának Állami Kutatóintézetének épülete mellett – néhány perc sétára van a 3-as metró Pecserszka állomásától. A CDAVO több irányból is megközelíthető a kijevi busz- illetve trolibusz-közlekedés segítségével, legkönnyebben mégis talán a központi vonatállomás mellől induló buszjáratok (3. számú trolibusz és 198. számú busz) vezetnek leghamarabb célra, melyekkel az utazás mintegy 15-20 percet tesz ki.


Mindkét helyen biztonsági őr léptet be az intézménybe egy személyt igazoló okirat felmutatása után. A CDAVO esetén érdemes magunkkal vinni egy igazolványképet is, ugyanis bár nem kötelező a fényképes látogatói jegy kiváltása, jóval egyszerűbb az intézménybe történő be- és kiléptetés menete e dokumentummal, mint az egyszeri belépésre feljogosító engedélyekkel.


A CDAHO esetében közvetlenül a bejárattal szemben található az impozáns és viszonylag tágas kutatóterem. A CDAVO kutatóterme ezzel szemben egy épületegyüttes egyik épületének 2. emeletén található. Egyik közgyűjtemény olvasótermébe sem vihetjük be a csomagunkat, azt a CDAHO esetén a kijelölt szekrényekbe, a CDAVO esetében ruhatárba kell letenni. Egész napos kutatások esetén hasznos információ, hogy a CDAHO épületének hátsó részében található egy menza, ahol az ebédszünetben (12:50–13:20) jutányos áron megebédelhet a kutató.


A CDAVO-ban hétfőtől csütörtökig 10 órától délután 4-ig, a CDAHO-ban hétfőtől csütörtök reggel 9-től 17 óráig, pénteken délután 4-ig volt lehetőség kutatni. A magyarországi gyakorlathoz hasonlóan mindkét kijevi közgyűjteményben a kutatási időt – előre meghatározott beosztás alapján – másfél-két óránként rövidebb, 10-15 perces szünetek szakították meg, amikor a kutatótermeket kiszellőztették illetve fertőtlenítették.


A járványhelyzet által megkövetelt távolságtartási rendszabályok miatt jelentősen, mintegy harmadára, negyedére csökkent a kutatótermekben kialakított kutatóhelyek száma. A magyarországi rendszabályokhoz hasonlóan itt is kötelező volt a kézfertőtlenítő használata, valamint a maszk viselése. Utóbbi mellett a kesztyűk hordását is megkövetelték. A CDAHO-ba ezen felül minden alkalommal csak előzetes lázmérést követően léphettek be a kutatók, továbbá minden látogatáskor csak egy egészségügyi deklaráció kitöltése után – ahol a személyes adataink mellett órára pontosan be kellett írni az előzetesen mért testhőmérsékletet és nyilatkozni kellett arról, hogy az elmúlt két hét folyamán nem volt kapcsolatunk COVID-pozitív személlyel – adták oda a kért anyagokat.


A beiratkozáshoz csupán személyigazolvány vagy útlevél szükséges. A magyarországi gyakorlattal szemben nem kérnek – még a személyiségi jogokat érintő anyagok esetében sem – támogatói nyilatkozat ebben a két közgyűjteményekben. Így szabadon kikérhetők akár a partizánmozgalomban részt vevők személyi anyagai, akár az elmúlt években az immár függetlenné váló Ukrajna legfelsőbb szerveinek anyagai. Utóbbi esetében viszont egyes őrzési egységeket a szervek visszatarthatna. Sajnos ugyanakkor ezeket a tételeket a jegyzékben nem jelölik, így csupán a kikészítés során szembesülhet a kutató az iratok hiányával illetve azok kutathatóságának megtagadásával.


A levéltári anyag kikérésére mindkét levéltárban hasonló szabályok vonatkoztak. Minden napra 10–10 őrzési egységnyi iratanyagot (gyéló/jegyinyica hranyenyija) lehetett kikérni, azok hosszától függetlenül. Az iratok előkészítési ideje egy nap volt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a délelőtt leadott kéréseket másnap reggelre teljesítették. A vírushelyzetre való tekintettel megszorítást jelentett, hogy amennyiben a kutató egy adott napi iratanyagot nem fejezett be, akkor azt az iratot csupán 3 nap múlva vehette kézbe ismét. Amíg a CDAVO-ban a kutató a nap elején megkapta az összes kikért iratanyagát, addig a CDAHO-ban ötösével hozták ki az őrzési egységeket a kutatóknak.


Az iratok szabadon és díjmentesen fényképezhetők, viszont a segédletek esetében jelentős ellenállással találkozhat a kutató. A CDAVO-ban korlátozzák a naponta kihozandó segédletek számát, mely ott naponta öt darab opiszt[22] tett ki. A CDAHO-ban ezzel szemben megtiltották a számítógépen és papír alapon meglévő segédletek bármilyen módon történő másolását, ezekről csak jegyzeteket lehetett készíteni. A CDAHO számítógépein fellelhető pdf formátumban elérhető segédletekkel kapcsolatban talán azt is érdemes jelezni, hogy ezek nem kereshető formátumban vannak feltöltve, szóval csak helyben való olvasással lehet őket áttekinteni.


Kutatás a levéltári anyagban


A CDAVO honlapján általában csak fond és opisz szinten találhatóak meg a levéltári anyagok.[23] Néhány feltöltött segédletet leszámítva,[24] a kutatóteremben a kutatószolgálatostól elkérhető őrzési egység szintű levéltári jegyzékek segítik az őrzési egység szinten való kikérést. Az őrzési egység szintű jegyzékek némelyikében az adott opiszokon belül találhatunk további, az adott szerv szervezeti felépítését tükröző tagolásokat, de ez nem jellemző.


Paládi Renáta a kikért levéltári iratokkal (saját kép)


A CDAHO esetében egyszerre könnyebb és nehezebb dolga van a kutatónak az online segédletekkel. Több fond illetve opisz őrzési egység szintű jegyzéke elérhető a levéltár honlapján,[25] viszont a feltöltött opiszokon túl a kutató nem kap külön tájékoztatást arról, hogy az adott fondnak esetleg vannak további opiszjai is.[26] Ez utóbbival kapcsolatban csupán a közgyűjtemény levéltári kalauzából tájékozódhatunk.[27] Saját tapasztalataink alapján érdemes kiemelni, hogy az elmúlt évtizedekben több opisz felépítése is megváltozott, átrendezések során egyes őrzési egységeket más opiszokhoz rendeltek. Sajnos a levéltárakban elérhető jegyzékekben ezek a változások az adott őrzési egység törléseként van csupán jelölve, annak új levéltári rendjéről a kutatószolgálatnál kell érdeklődni.


A szovjet levéltározási gyakorlatnak megfelelően az iratok egy aktába – őrzési egységbe, eredeti nevén gyélóba[28] – vannak összefűzve.


Fóris Ákos három gyélónyi levéltári anyaggal (saját kép)


Ez a megoldás ugyan elsőre áttekinthetőbbé teheti az iratokat, viszont bosszúságot okozhat akkor, ha a fűzés miatt az irat szélén lejegyzett információk nem, vagy csak rendkívül nehezen olvashatók. Az őrzési egységek kialakításában nem törekedtek arra, hogy megőrizzék a szerv eredeti irattári rendjét. Ennek megfelelően a kutatónak az a benyomása alakulhat ki, hogy több alkalommal ad hoc módon alakítottak ki több őrzési egységet is. Ez megnehezíti a kutatást, ugyanis a kutató egyfelől több őrzési egység esetén is hasonló vagy azonos címekkel találkozhat anélkül, hogy bármilyen megkülönböztetésre utalnának a tartalomban. Máshol pedig sokszor előfordul, hogy fontos iratok említés szintjén sem jelentek meg az őrzési egységek megnevezéseiben. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy ilyen egység címe egyáltalán nem biztos, hogy lefedi annak tartalmát, sőt, minél terjedelmesebb egy ilyen őrzési egység, a tartalmának átláthatósága csupán a címe alapján annál félrevezetőbb. Ugyancsak megjegyzendő, hogy idegennyelvű iratok esetén – főleg, ha azok gyűjteményes fondként lettek összeállítva – nem egyértelmű, hogy az adott megnevezés milyen szervekre vonatkozik.


Kutatóutunk tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy segédletek mellett is megkerülhetetlen a vonatkozó iratanyag őrzési egységenként történő átnézése egy-egy téma vizsgálatánál. Összességében leszögezhetjük, hogy az ukrajnai legfelsőbb szintű levéltárak esetében alapvetően szabad kutatási lehetőségekkel találkoztunk, viszont ennek alapvető feltétele az ukrán vagy orosz nyelvtudás megléte.


[1] Számvéber Norbert: Egy forráskiadvány margójára: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban (levéltári dokumentumok 1941-1947). Hadtörténelmi Közlemények 2013/2. 571–581.; Reakcióként lásd: Krausz Tamás – Varga Éva Mária: A kitaláció mint kritikai eszköz. Válasz Számvéber Norbert recenziójára. Hadtörténelmi Közlemények, 2013/4. 1067–1075.; Szabó Péter: A magyar királyi honvédség és a tudatos népírtás vádja. Történelmi Szemle, 2013/2. 307–323.; Reakcióként lásd: Krausz Tamás – Varga Éva Mária: Egy könyvrecenzió – tizenkét csúsztatás. Történelmi Szemle, 2013/2. 325–340.


[2] Varga Éva Mária: A holokauszt magyar aspektusa a Szovjetunióban. Források és levéltárak. In: Barta Tamás–Krausz Tamás (szerk.): Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein. Russica Pannonicana, Budapest, 2014. 77–90.


[3] Gruber Mihály: Magyarország a második világháborúban ezen belül magyar királyi 2. hadseregről fellelhető hungarikák. Klebelsberg Kuno ösztöndíj kutatási beszámoló. Gruber Mihály: Tanulmányút Moszkvába-Podolszkba-Krasznogorszkba-Brjanszkba; forrás-feldolgozás, hungarika-kutatás. Klebelsberg Kuno ösztöndíj kutatási beszámoló.


[4] Varga, 2014: 55.


[5] Itt elsősorban a KTÁL magyar provenienciájú anyagainak repertóriumára kell gondolni: Delehan Mihajlo – Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai 1919-ig és 1938–1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai. Budapest, Budapest Főváros Levéltára–Önkormányzati Levéltárak Tanácsa, 2009. Ennek bővített kiadását lásd: Miszjuk Mihalko - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938-1944/1945 között. Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2014.


[6] A Balassi Intézet online elérhető adatai, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Hungarikajelentés gyűjteményének az Eleveltar rendszerén keresztül elérhető adatai (MNL OL, X 10811 HJ 1–288.) alapján 14 kutató végzett hungarika kutatást Ukrajnában a KKÖ keretében, kivétel nélkül a Kárpátaljai Területi Általános Levéltárban: Balogh Ildikó (2017), Bihari Csaba (2015), Boda Attila (2018, 2019), Boros László (2013, 2017), B. Stenge Csaba (2018), Kosztyó Gyula (2015, 2017), Mészáros Balázs (2014), Nagy Nikolett (2017, 2019, 2020), Orosz Júlia (2016, 2020), Paládi Renáta (2019), Pallagi László (2016), Suslik Ádám (2014), Szőlősi Nóra (2016, 2017), Varga Róbert (2018).


[7] A magyarországi rendszerváltás történetének forrásai ukrán állami levéltárakban.


[8] Tevékenység és Irategyüttesek. Az Archívum tevékenységének bemutatása és az őrizetében, illetve kezelésében lévő irategyüttesek ismertetése.


[9] Lásd például: Foltin Dezső: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegének iratai. In: Nagy Ferenc (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv X. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 1994. 23–33.; Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Állami Levéltár és gyűjteménye. In: Galambos Sándor - Kujbusné Mécséi Éva (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XIX. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár,2011. 123–128.


[10] Lásd például: Nagy Ferenc: Kutatási és kiadási együttműködés Kárpátalja és Erdély levéltáraival. In: Böőr László (szerk.): A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár 2020. szeptember 4–6. Budapest, Balassi Intézet 2003. május 14. Budapest, Magyar Levéltárosok Egyesülete, 2003. 242–246.


[11] Kosztyó Gyula: Levéltári kutatás a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegében. Clio Intézet honlapja, 2018. március 16.


[12] Dancs Istvánné: Mit tapasztaltam az Ukrán Köztársasági Levéltári Igazgatóságon és a Kijevi Történeti Levéltárban. Levéltári Szemle 1967/3. 847–852.


[13] Lásd például: Szakmai beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2015. évi vándorgyűléséről. Gödöllő, 2015. július 5–8. A hungarica-kutatás problémái a Szovjetunió utódállamaiban. Beszámoló. Magyar Nemzeti Levéltár honlapja, 2019. október 16.


[14] Megjegyzendő, hogy Magyarország és Ukrajna közötti, rendszerváltás időszakát felölelő rendszeres alapkutatásokat Paládi Renáta 2019 óta végez az említett közgyűjteményekben. Ennek eredményei hamarosan meg fognak jelenni szaktanulmányok formájában magyar és ukrán nyelven is.


[15] Harsányi János (szerk.): Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből 1941–1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1966.


[16] PIL, VII. 501. f. 27. Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának Archívuma 1943–1945.; Valószínűleg tartalmazhat az említett közgyűjteményből származó iratmásolatokat a HIM Hadtörténelmi Levéltár Szovjetunióból származó, magyar partizánokra vonatkozó állománygyarapító mikrofilmjei.


[17] Nikolaj Gyerzsaluk,: Adalékok a magyar partizánok kiképzéséhez nyújtott szovjet segítség történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 1976/4. 710–722.; Nyikolaj Sztyepanovics Derzsaluk: Magyarok a szovjet partizánmozgalomban (Adatok). Történelmi Szemle, 1978/1. 185–201.; Nyikolaj Derzsaluk: Partizánok, partizánvadászok. História, 1981/4. 11–12.; Nyikolaj Derzsaluk: A Bujanov-Lencsés partizáncsoport tevékenysége 1944-ben Hadtörténelmi Közlemények 1984/3. 540–549.; Nyikolaj Sztyepanovics Derzsaluk: A Szovjetunióban élő magyar kommunista emigráció szerepe a Nagy Honvédő Háborúban. Kandidátusi értekezés. 1978.; Николай Степанович Держалюк: Венгерские интернационалисты в Великой Отечественной войне. Киев, Наук. думка, 1985.


[18] Матяш Ірина–Юрій Мушка: Діяльність Надзвичайної дипломатичної місії УНР в Угорщині. Історія. Спогади. Архівні документи. Київ–Будапешт, Видавничий дім «Києво-Могилянська академія», 2005.


[19] Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924. Levéltári Közlemények 2018. 403–423.


[20] Центральний державний архів вищих органів влади та управління України (ЦДАВО), Історична довідка.


[21] Центральний державний архів громадських об’єднань України (ЦДАГО), Історія архіву.


[22] Bár a magyarországi levéltári terminológiában az állag lenne a legközelebbi megfeleltethető megnevezése az opisznak, viszont tekintettel arra, hogy kutatás esetén az arra vállalkozók mindenképp csak az utóbbi fogalommal szembesülhetnek, így a továbbiakban ezt a fogalmat használjuk.


[23] ЦДАВО, Фонди


[24] ЦДАВО, Описи


[25] ЦДАГО, Описи


[26] ЦДАГО, Перелік фондів ЦДАГО України


[27] Державний комітет архівів України (szerk.): Центральний державний архів громадських об’єднань України. Путівник. Київ, ЦДАГО України. 2001.


[28] Eredetileg: jegyinyica hranyenyija (jegy. hr., единица хранения, ед. хр. – orosz), gyéló (дело (д.) – orosz) vagy szprava (справа, спр. – ukrán), odinica zberihаnjа (одиниця зберігання, од. зб. – ukrán). Az opiszhoz hasonlóan, a hazai levéltári terminológiában ugyancsak nem ismeretes a jegyinyica hranyenyija vagy gyéló terminus sem. A gyéló az alapvető őrzési egységet jelöli, amibe – szovjet mintára – összefűzték a levéltári iratokat. Egyes publikációkban megjelenik a tétel megnevezés is, viszont nem szükségszerű, hogy pertinencia vagy proveniencia alapján szorosan összetartozó iratok kerülnének egymás mellé. Ezáltal a magyar levéltári terminológia alapján a kötet fogalom lenne legközelebbi ekvivalense, magunk részéről viszont az eredeti magyar fordítását, az őrzési egységet (ukránul: одиниця зберігання, од. зб.) használjuk.

Legutóbbi hírek
havi bontás
Keresés 

© 2017 by Clio Institute.