Levéltári kutatás a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegében

A beregszászi levéltár bejárata

A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegében (KTÁL) őrzik az 1938–1944 közötti időszakról fennmaradt magyar nyelvű iratokat. Ezeknek a dossziéknak a döntő többségéről még a kutatók sem tudják, hogy mi található bennük. Ez egyrészt rendkívül izgalmassá, másrészt hosszadalmassá teszi mindazok munkáját, akik az intézményben szeretnének kutatni. Megfelelő felkészültséggel és néhány jótanáccsal felvértezve azonban felülkerekedhetünk az akadályokon. Levéltári útmutató Beregszászról!

Hasznos tudnivalók

A levéltár a hangulatos Beregszász város szívében fekszik. A buszmegállóktól mindegy öt perc sétával könnyen megközelíthető a sétálóutca bármely irányából. Az Európai Unió és Magyarország irányából könnyen idetalálhatunk, hisz a levéltár a Beregsurány-Asztély határátkelőtől a rendszeres buszjáratokkal, 15–20 perc alatt megközelíthető.

A levéltár nyitva tartása eltér a Magyarországon megszokott munkarendtől, amire érdemes odafigyelni. Ugyanis a levéltári kutatókat az intézmény hétfőtől-csütörtökig fogadja, tehát pénteken nem. Igen korán, már (kelet-európai idő szerint) reggel 7:00-tól megkezdhetjük a kutatást, amit az ebédidő alatti után 16:00-ig folytathatunk.

Második világháborús levéltári iratok a KTÁL-ban

A KTÁL-ban a második világháború időszakára vonatkozólag főleg közigazgatási iratok találhatóak, de rálelhetünk még különböző egyesületek, vallási felekezetek, bankok, hitelszövetkezetek, termelői és fogyasztási szövetkezetek korszakra vonatkozó fennmaradt dokumentumaira is.

Ha a kutatásunkat a korabeli közigazgatás működésének elvéből kiindulva kívánjuk végezni, akkor elsőként az alispáni iratokkal érdemes kezdenünk. Bár a korabeli közigazgatásban a főispán volt a vármegye vezetője, a tényleges végrehajtó hatalom az alispán kezében összpontosult, míg a főispán ellenőrzési jogkört gyakorolt. 1939–1944 között Kárpátalján négy vármegye volt: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros. Sajnos a KTÁL-ban csak Ugocsa és Ung vármegye alispáni és főispáni iratai kutathatók. Máramaros vármegye fő- és alispáni iratai egyáltalán nem maradtak fent, míg Bereg vármegye alispánjának iratai ideiglenesen nem hozzáférhetőek.

A korabeli vármegyei végrehajtó szerv, a közigazgatási bizottságok és a határozatalkotó szervként funkcionáló törvényhatósági bizottságok iratai csak töredezetten maradtak fent és azok is csak Ung és Ugocsa vármegyékből. Törvényhatósági iratok pedig kizárólag Ung vármegyéből maradtak ránk.

Fontos összefüggésekre bukkanhatunk a járási főszolgabírók iratainak kutatása során. Mivel sok tekintetben a járás vezetője elsőfokú hatóságként funkcionált (rendőrhatósági, bírósági) ügyek), ezért érdemes itt is kutakodnunk, hisz sok tekintetben hasznos következtetéseket tudunk levonni a politikai, kereskedelmi és igazságszolgáltatási ügyekkel kapcsolatban. Ráadásul a legnagyobb arányban pont a járási főszolgabírói iratok találhatóak meg a KTÁL-ban, amelyek segítségével a területi különbözőségek is feltárhatóak. A vármegye alispáni iratainak hiányában (például Bereg vármegye alispáni iratai nem kutathatók), a vármegyét alkotó beregszászi-, munkácsi- és vásárosnaményi járások főszolgabírói iratainak felhasználásával kiküszöbölhető a források töredezettsége.

Az 1939 márciusában katonai akcióval visszacsatolt kárpátaljai területen 1939. július 6-án ún. közigazgatási kirendeltségek jöttek létre, amelyek ideiglenes közigazgatási berendezkedést jelentettek. Abban tértek el a leginkább a vármegyerendszertől, hogy nem voltak határozatalkotó vagy végrehajtó testületeik, ezeket a feladatokat a közigazgatási kirendeltség vezetője látta el. A közigazgatási kirendeltséget eredetileg csupán ideiglenes jelleggel hozták létre, addig, amíg a terület autonómiát nem kap. 1940 augusztusában azonban mindez lekerült a napirendről, így a közigazgatási kirendeltség intézményrendszere a háború végéig érvényben maradt.

A három közigazgatási kirendeltség iratanyaga közül az ungi és a máramarosi található meg a KTÁL-ban, a beregi sajnos nem maradt fent. Ez azonban kiküszöbölhető azzal, hogy kikérjük a beregi közigazgatási kirendeltséget alkotó ilosvai, Munkács-vidéki és szolyvai járások nagy terjedelemben fennmaradt iratait. A többségében nemzetiségek által lakott terület – a magyarok aránya ezekben a közigazgatási kirendeltségekben 4–6% között mozgott – iratainak kutatása hasznos lehet a térség (nemzetiségi) politikai, gazdasági, szociális és kulturális dimenzióinak feltárásához.

Érdemes felhasználni a második világháború kárpátaljai eseményeinek tanulmányozásához a katonai közigazgatások idején képződött járási katonai parancsnokságok iratait is. A helyzetjelentések leírásai a lakosság hangulatáról, szociális helyzetéről, gazdasági tevékenységéről tudósítanak. Szintén nagy lehetőségek rejlenek az oktatási tárgyú kutatásokban, mivel szinte minden 1939–1944 között Kárpátalján működő tanfelügyelőség irata fennmaradt a KTÁL-ban.

A beregszászi levéltárban számos kuriózumnak tekinthető irategyüttes maradt fent. Itt kutatható – a teljesség igénye nélkül – például a Latorcza Ipargazdasági Rt., az Országos Idegenforgalmi Hivatal ungvári főmegbízottjának, az ökörmezői csendőrkerületi őrsnek, vagy a Huszti „Rusz” sportklubnak az iratai.

Végül, de nem utolsó sorban, azok számára, akik a második világháború kárpátaljai eseményeit szeretnék kutatni, érdemes kikérni az egyes városok gazdagon fennmaradt polgármesteri iratanyagát is. Hatalmas iratmennyiséggel várja az elszánt kutatókat Ungvár, Beregszász, Munkács polgármesteri fondjai. A nemzetiségi politika iránt érdeklődő kutatók számára különösen izgalmas lehet ezen fondok kutatása.

Munka a levéltárban

Ahhoz, hogy a KTÁL-ban kutathassunk, levéltári engedélyre és regisztrációra van szükség. Az engedélyt emailben is kérhetjük a levéltár igazgatójától, Miszjuk Mihajlotól (mail@dazo.uz.ua). Mivel a levéltárban lehetőség van az iratok fotózására, érdemes, ha a kutatási engedélyben ezt is kérjük, mert fotózásra csak akkor van lehetőség, ha ezt írásban engedélyezték. A kérelmet ukrán, orosz és angol nyelven is megfogalmazhatjuk. Az elbírálási idő nagyjából 2–3 hét. A kutatási engedély egy évig érvényes. A helyszínen a regisztráció keretei között minden kutató megismerkedik a levéltár szabályzatával, majd ezt követően egy formanyomtatványt is ki kell töltenie. Ebben a lakcímét, elérhetőségeit, a kutatás korszakhatárát, személyes-, munkahelyi adatait kell feltüntetnie. A nem Ukrajnából érkező kutatók esetében az első látogatásukkor az útleveleikről a levéltár fénymásolatot készít.

Tippek a kutatáshoz

Ha kezünkben a kutatást engedélyező igazolás, nekikezdhetünk az érdemi munkának. Az alábbiak mentén érdemes alaposan átgondolni a kutatás menetét. A második világháborús iratok községek, járások, vármegyék, hatósági intézmények, civil és vallási szervezetek, egyesületek iratai mentén vannak rendezve.

A kutatáshoz alapvetően két módszert javaslok, figyelembe véve a helyi sajátosságokat. Az első módszer az, ha a számunkra releváns iratok kigyűjtéséhez a minden fond mellett ott szereplő évszámot vesszük alapul, miközben a számunkra fontos, meghatározó közigazgatási terület kiterjedését is figyelembe vesszük. Vagyis az adott évkörben alispáni, főispáni, járási, körjegyzőségi iratokat mind megnézzük, aminek hátránya, hogy eléggé időigényes. Ezzel a nagy merítési módszerrel főleg az átfogóbb következtetések levonásához szükséges levéltári iratokat gyűjthetjük ki. Például a politikai életre vonatkozó általános kép megalkotásához vagy nagyobb közigazgatási egységek demográfiai eseményeinek vázolásához stb. halmozhatunk fel így iratokat. A második – általam is használt – módszer, ha alaposan megismerjük a korabeli közigazgatás működését és abból kiindulva célirányosan vagy csak alispáni, vagy csak községi iratok között keresgélünk. Példa: ha a második világháborús Kárpátalja közellátásának gyakorlati működésével szeretnénk foglalkozni, akkor érdemes a községek, körjegyzőségek iratait előnyben részesíteni, hisz itt működtek az ún. közellátási bizottságok.

E két módszer közötti választás döntő, ugyanis, ha konkretizáljuk kutatási témánkat, időhatárait, megalkotjuk a megfelelő struktúrákat és eldöntjük, hogy milyen közigazgatási szintet fogunk kutatni, akkor még odahaza a Beregszászba utazásunk előtt összeállíthatjuk azoknak a fondoknak a listáját, amelyeket átnéznénk. Ebben nagy segítséget nyújt a KTÁL-ban őrzött magyar nyelvű iratokról 2014-ben megjelent fond- és állagjegyzék Miszjuk Mihajlo és Kutassy Ilona szerkesztésében . A kiadvány használatát személy- és tárgymutató, illetve betűrendes fondmutató is segíti. A munka alapkézikönyv a KTÁL-ban végzendő munkákhoz.

Miután a megfelelő levéltári engedéllyel és a kutatni kívánt fondok listájával felvértezve megérkeztünk Beregszászba, hozzáfoghatunk a szükséges iratok megrendeléséhez. Ehhez a levéltárban kérőlapokat kell kitölteni, amelyre a dokumentumok fondszámát, leírási egységszámát és dossziészámát kell kötelezően felvezetnünk. Mindezeket a fondokat alkotó leírási egységekből, az opiszokból tudjuk kikeresni.

Fontos megjegyezni, hogy a KTÁL-ban végzendő sikeres levéltári kutatáshoz két alapvető dologra lesz szükségünk: orosz és ukrán nyelvtudásra, vagy szakszótárra, illetve egy kényelmes párnára (mivel a székek nagyrésze fapados). Az előbbire főleg a miatt van szükség, mert a leírási egységek, az ún. opiszok orosz nyelven készültek. Fel kell készülnünk viszont arra az eshetőségre is, ha egy-egy a leírási egységben található dossziécímek értelmezhetetlen helyesírási hibákat tartalmaznak. Ebben az esetben forduljunk bizalommal a kutatóteremben dolgozókhoz, akik készségesen segítenek értelmezni a problémás elírásokat. Azonban legtöbbször csak akkor bizonyosodhatunk meg végképp a kiszemelt dosszié valós tartalmáról, ha megrendeljük és átnézzük azt. Miután áttanulmányoztuk a leírási egységeket és opiszokat, és megrendeltük a dokumentumokat egy-két napra van szüksége a levéltárnak az iratok előkészítésére.