A magyar polgári szervek tervei a megszállt orosz területekkel kapcsolatban (1941-1942)

Milyen tervei, elgondolásai voltak a magyar polgári kormányszerveknek a megszállt oroszországi területekkel kapcsolatban? Kitelepítés, határmódosítás és a terület gazdasági kiaknázása.


A kutatás jelenlegi állása alapján nem ismert, hogy a német tervekhez hasonlóan a magyar polgári vezetés részéről lett volna egységes koncepció a megszállt területekkel kapcsolatban. Átfogóbb elképzelések csupán katonai vonalon jelentek meg. Homlok Sándor vk. ezredes, a berlini katonai attasé vezetője az alábbi javaslatot küldte a kormányzat számára 1941. július 12-én:


„A m. kir. Honvéd erők által elfoglalt terület a Dnyeszterig katonai megszállás alatt való tartásával a következő előnyök adódnak:


a. A magyar határ végleges határkiigazítása – ott ahol a védelem szempontjából szükséges – keresztülvihető.

b. Elsőrendű szellőztető nyílást képez, melyen át Magyarországból a Kárpátoktól É-ra visszatelepíthetők mindazok, kik abból az irányból beszivárogtak.

c. Magyarországon élő hangos tót és oláh megbízhatatlanok kitelepítésére is igen alkalmas.

d. Csereobjektumot képez”.


Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke Bárdossy Lászlónak átnyújtott memorandumában hasonló érvek mentén foglalta össze a Szovjetunió elleni háború adta lehetőségeket:


"a. ezeréves határaink visszaszerzését,

b. a határokon belül élő szláv és román nemzetiségek kitelepítését,

c. a zsidók kitelepítését,

d. Magyarország nyersanyag részesedését a szovjet nyersanyagkészletből”.


A megszállt keleti területekre vonatkozó politikai tervek alapvetően a Szovjetunió elleni háború első hónapjaira vonatkoztak. A háború első heteiben abból a feltételezésből indult ki a magyar – főleg katonai – elit, hogy a magyar határtól északkeletre elterülő dél-galíciai területet tartós magyar megszállás alá vonják, s ennek megfelelően ez a terület alkalmas mind a magyar állam kitelepítési terveinek végrehajtására, mind pedig terület gazdasági adottságainak kihasználására. Miután a német hadvezetés megváltoztatta a Kárpát-csoport megszállási övezetét, úgy került veszélybe a zsidók kitelepítésének terve is, amit végül német nyomásra felfüggesztettek.


A Magyar Királyi Honvédség 105. vasútépítő század katonái által helyreállított vasúti híd Ukrajnában

(Fortepan, 150891, dr. Varga Csaba tulajdonában)


Az 1941. szeptemberi magyar–német találkozó két újabb aspektust is hozott a kormányzat keleti területekre vonatkozó politikájába. Egyrészt ekkor döntöttek a magyar megszálló csapatok kiküldéséről, ami a legközvetlenebb kapcsolatot jelentette a megszállt területekkel. Másrészt – való- színűleg a galíciai magyar megszállás megszüntetésével összefüggésben – a magyar kormányzat határmódosítást próbált kieszközölni az északkeleti határszakaszra vonatkozólag, amelyről a tárgyalások 1942 nyaráig tartottak.


A megszállt területek közvetlen magyar gazdasági kihasználásának is gátat szabott a német politika 1941 őszén. Viszont egy, a keleti területekre vonatkozó kereskedelmi kapcsolatok fenntartására szolgáló cég megalapí- tásával mégis kapcsolatot tartott fenn a megszállt területekkel, ami a 1942-től a legfőbb polgári érintkezési maradt a keleti területekkel. A megszállt keleti területekre vonatkozó magyar elképzeléseket és igényeket négy kategóriába sorolhatjuk:


1.) A keleti területek mint a kitelepítés terepe,

2.) A galíciai határmódosítás,

3.) A megszálló csapatok kérdése,

4.) Gazdasági törekvések.

A megszállt szovjet területek kérdése a magyar polgári kormányszerveknél című tanulmány az "Az első világháború irodalmi és történelmi aspektusai a kelet-európai régióban" (szerk: Fodor József Péter, Marosi Renáta, Miklós Dániel, Péró Krisztina, Szabó Roland) című tanulmánykötetben jelent meg (Trefort-kert Alapítvány – Eötvös Loránd Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzat, Budapest, 2017.)


A tanulmány lábjegyzetekkel ellátott teljes szövege elolvasható itt.

Hírek
Archívum
Keresés

© 2017 by Clio Institute.