Max, a náci szuperkém

1942. november 19-én indította meg a szovjet Vörös Hadsereg Uránusz fed név alatti átkaroló-támadó hadműveletét a Sztálingrádot ostromló Wehrmacht 6. hadserege ellen. Kevésbé ismert, hogy egy héttel később Sztálingrádtól mintegy 1200 km-re északnyugatra elindult egy másik, hasonlóan nagy méretű szovjet támadás, a Mars hadművelet. Erről a támadásról azonban már tudott Reinhard Gehlen, a Wehrmacht hírszerző osztályának vezetője. Nem mástól, mint a németek által Max kódnév alatt nyilvántartott szovjet katonatiszttől. Gehlen azonban nem sejtette, hogy az indiszkrécióra maga Sztálin adott parancsot.


A szovjet vezető célja ugyanis az volt, hogy elterelje a németek figyelmét a Sztálingrádnál készülődő támadásról, és így megakadályozza, hogy erősítés érkezzen a Közép Hadseregcsoporttól Sztálingrádba.


Max, azaz Alexander Gyemjanov azért volt alkalmas személy a stratégiai jelentőségű hír eljuttatására a német katonai hírszerzés fejéhez, mert a szovjet titkosszolgálat közreműködésével elhitette vele, hogy katonatisztként sikeresen beépült a szovjet főparancsnokság moszkvai híradós központjába. Márpedig aki ide van beosztva, arról még a hivatalból gyanakvó hírszerző főnöknek sem nehéz elhinni, hogy hozzájuthat titkos információkhoz.

De hogyan került a történetünk idején 31 éves Gyemjanov ilyen bizalmi pozícióba? Kanyargós úton, a szovjetrendszer ellenségeinek az oldaláról. 19 éves korában szovjetellenes propagandaanyagok terjesztésén kapták rajta a cári katonatiszt nagypapa családjából származó ifjút, és válaszút elé állították. Kemény büntetésben részesítik és száműzik, hacsak nem vállalja, hogy informátorként szolgálja a szovjet titkosszolgálatot. Ebben a minőségében kezdett el dolgozni a moszkvai Központi Filmstúdióban. Kifelé forduló és megnyerő személyisége hamarosan ismertté és kedveltté tette a művészek világában, s bizalommal voltak iránta szovjetellenes és nacionalista körökben is. Ismeretségi körét azáltal is bővítette, hogy titkosszolgálati munkaadói segítségével lovakat szerzett be, és így jó kapcsolatot tudott kialakítani üzletemberekkel,diplomatákkal. Ennek is köszönhető, hogy a moszkvai német kereskedelmi kirendeltség munkatársa – egyben valószínűleg a német elhárítás, az Abwehr embere – felfigyelt rá. Gyemjanov azt az utasítást kapta szovjet főnökétől, hogy ne mutasson érdeklődést a közeledés iránt, sőt tanúsítson ijedtséget, ha be akarják szervezni.Berlinben azonban mégis aktát nyitottak Gyemjanovról. Német oldali karrierjét illetően ez később döntőnek bizonyult.


A háború kitörésekor Pavel Szudoplatov hírszerző tábornok, Berija egyik közvetlen munkatársa veszi magához, aki Gyemjanovban egy egyszerű besúgónál nagyobb fantáziát lát benne. Szudoplatov egyebek mellett azzal nyeri meg Sztálin bizalmát, hogy 1940-ben a diktátor utasítására megöleti a külföldön élő Lev Trockijt. A háború alatt a frontvonal mögötti gerilla- és szabotázsakciókat szervezi. Ő ötli ki az ún. Kolostor akciót, amelynek az volt a célja, hogy imitáljanak egy szovjetellenes és németbarát ellenállási központot a szovjet főparancsnokságon, és ezzel vonzzák magukhoz a saját soraikban meglévő árulókat, illetve a felbukkanó német ügynököket. A szovjet titkosszolgálat által létrehozott misztikus központban kettős ügynököket, valamint a cári korszak még életben lévő tagjait alkalmazták. Ennek az állítólagos ellenállási központnak Gyemjanov lett az egyik vezetője. Ahhoz, hogyfelajánlhassa együttműködési készségét, 1941 decemberében hadiszökevénynek mondta magát, és átsíelt a németekhez. Ott természetesen bizalmatlanul fogadták, mert nem hitték el, hogy puszta szerencsével sikerült átjutnia az aknamezőkön. Kínzással kísért kihallgatásoknak vetették alá, de Gyemjanov nem árulta el magát.


Még akkor is kitartott eredeti története mellett, hogy ő egy szovjetellenes szervezet küldötte, amikor többször színlegesen kivégzőosztag elé állították. Időközben azonban fogvatartói megtudták a Berlinben korábban felfektetett dossziéjából, hogy Gyemjanovot már a háború kitörése előtt megpróbálták beszervezni, tehát innentől hihetőnek tűnt a története. Hamarosan diverzáns- és rádiós kiképzésben részesítették, majd két társával együtt ledobták szovjet területre. Német megbízóinak egy idő után jelentette, hogy sikerült magát beügyeskednie a szovjet főparancsnokság híradó központjába. Gyemjanov a háború végéig küldte Gehlennek az itt szerzett, valójában azonban a szovjet elhárítás által összeállított információkat. Nem tudjuk, mennyi volt köztük a hiteles. Nyilván nem kevés, mert német főnöke annyira elégedett volt vele, hogy még a Vaskeresztet is megkapta.

A cikk elolvasható az IPM júniusi számában.

Hírek
Archívum
Keresés

© 2017 by Clio Institute.