Az 1941 nyári szovjet atrocitások ábrázolása a korabeli magyar propagandában, 2018. november 16.

April 30, 2019

Szerző:

Fóris Ákos előadása elhangzott az MTA II. világháború története albizottság által 2018. november 16-án szervezett konferencián.

 

A konferenciáról készült és az albizottság többi hanganyaga itt érhetőek el: https://podcasts.ceu.edu/series/world-war-ii-masodik-vilaghaboru

 

A konferenciáról itt lehet többet olvasni:

https://www.facebook.com/events/245328162695724/

1941 nyarán a szovjet állambiztonsági szervek illetve a visszavonuló Vörös Hadsereg alakulatai több ezer politikai foglyot, túszt és katonát végeztek ki. A Baltikumban, az egykori kelet-lengyelországi területeken és Ukrajnában elkövetett gyilkosságok fellelt bizonyítékai a német propaganda egyik legfontosabb szovjetellenes elemévé váltak mind a hadseregen belül, mind a hátországi és megszállt lakosság körében.

 

Előadásomban azt mutatom be, hogy miképp jelennek meg ezek az események a magyar propagandában. Vizsgálatom kiindulópontjául az szolgál, hogy a szovjetellenes közbeszéd és propaganda centrumában a Szovjetunió megtámadását megelőzően is a szovjet állam által alkalmazott erőszak és a szovjet erőszakszervek tevékenysége állt. Az előzmények áttekintését követően azzal kérdéssel foglalkozom, hogy a téma bemutatásánál voltak-e a magyar propagandának a német gyakorlattól eltérő sajátosságai.

 

Egyfelől a magyar sajtóban nyilvánosságra hozott esetek között találhatunk-e olyanokat, amiket magyar források alapján mutattak be? A Kárpát-csoport és az I. gyorshadtest fennmaradt iratai szerint a magyar csapatok is találtak a szovjet szervek által kivégzetteket, utalás is található arra, hogy ezt haditudósítók számára is megmutatták. Másfelől felfedezhetők-e a gyilkosságok értelmezésénél magyar szempontok, gondolva itt elsősorban az 1919-es magyarországi vörös terrorral való párhuzamba állítás lehetőségére? A korabeli közbeszéd szoros kapcsolatot állított fel a kivégzések és a Vörös Hadsereg elvonulását követő zsidóellenes erőszakhullám között, mely 1941 nyarán a magyarok által megszállt területeken is megközelítőleg 400 áldozatot követelt.

 

Ennek tükrében szükséges megvizsgálni: hogyan határozták meg a magyar kiadványokban az elkövetők körét, és mennyiben kötötték a tetteseket a zsidósághoz – ezzel legitimálva a zsidók elleni intézkedéseket, atrocitásokat. Mivel a tájékoztatást és a propagandát felügyelő, irányító, ezek anyagait készítő szervek iratai nem, vagy csupán rendkívül töredékesen maradtak fenn, ezért a propaganda elemzésekor elsősorban a propaganda produktumait dolgozom fel.

 

Így előadásom forrásanyagát a korabeli sajtóanyagok, filmhíradók, filmek, a Honvédelmi Minisztérium, a Honvédség és a Vitézi Rend támogatásával megjelentetett hadinaplók, visszaemlékezések s egyéb „antibolsevista” irodalmak alkotják.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Hírek
Please reload

Archívum
Please reload

Keresés