Bödők Gergely: A „Nemzet Vértanúinak 1918–1919” emlékműve. Wesley János Főiskola, december 14.

December 14-én, 18:40 -19:20 között Bödők Gergely előadást tart a Wesley János Főiskola szervezésében a Populizmus és emlékezetpolitika, populizmus és történelmi közgondolkodás címmel megrendezésre kerülő konferencián az alábbi témában.

Absztrakt

A „Nemzet Vértanúinak 1918–1919” emlékműve

A Horthy-korszak hivatásos történetírói és a magát keresztény-konzervatívnak és nemzetinek definiáló rendszer eszmei alapvetéseit osztó ideológusok szemében az 1918–1919-es magyarországi forradalmak – markáns különbségeik ellenére is – összemosódtak, a polgári demokratikus és radikális baloldali kommunista berendezkedés megítélését pedig széles körben osztott elutasítás övezte.

A megemlékezés a forradalmak és a Tanácsköztársaság áldozatairól az 1920-as években mindvégig a magyar politikai diskurzus része volt, az azonban, csak 1929-ben, az események tizedik évfordulóján konkretizálódott, hogy külön emlékművet szenteljenek az első világháborút követő forradalmak áldozatainak. A Nemzet Vértanúinak 1918–1919-re keresztelt emlékműre viszont utóbb csak Tisza István, az 1918. október 31-én meggyilkolt miniszterelnök és a hazai vörösterror áldozatainak nevei kerültek fel, a fehérterroréi nem. A köztéri szobrot 1934-ben az Országházhoz közel, a Kossuth-tér délkeleti sarkán állították fel.

Előadásomban ez emlékmű körüli vitákat, a szobor végső formájának az elnyerését, valamint a szoborállítás aktusát mutatnám be korabeli levéltári dokumentumok és sajtóanyag alapján.