Egy világraszóló zsidó menyegző Munkácson (1933)
Munkács zsidó lakossága a 19–20. század fordulóján egy roppant gyors ütemben növekedő közösség volt. 1869–1910 között a zsidó lakosság részaránya Munkácson 113,1%-al gyarapodott, és 1910-ben a teljes lakosság 44%-át,[1] míg 1941-ben a 42%-át tette ki.[2] Munkács a 20. elejére a kárpátaljai haszid-ortodox zsidóság központja lett, amiben a Sapira családnak jelentős szerepe volt.
Mindennapi élet Munkácson, 1933
(Producer: March of Time, Inc.)
A városban élő Sapira család galíciai eredetű volt. Slomo Sapira 1882-ben lett először rabbi, majd őt követte fia, Cvi Hirs Sapira. Mindketten a haszidizmus megerősítését tekintették elsődleges feladatuknak.[3] Ezt az elgondolást követte és valósította is meg Cvi Sapira fia, Hajim Elazar Sapira, akit Munkácson (1913–1937) egyszerűen csak Spira rabbinak neveztek.
Különc, zárkózott[4] embernek tartották.[5] Sosem politizált, legfeljebb csak olyan mértékben, amennyire rabbisága ezt megkívánta. Konfrontatív, harcos, reformellenes személy hírében állt. Élesen támadta a cionista mozgalmat,[6] egész életében elszántan harcolt annak minden formája ellen.[7] Általában nem tűrte az ellentmondást, vitára nem volt hajlandó, még rabbitársaival sem. Csak a mindenhatónak volt hajlandó engedelmeskedni – mondta magáról gyakran. Állandó nyugtalanság, izgalom jellemezte. Egy korabeli mondás szerint „csak fanatikus hívei és csak fanatikus ellenségei voltak”.[8] Ritkán tartott imát a zsinagógában, általában lakásának udvarán imádkozott fiatal tanítványaival, vagy könyvtárában ült éjjel-nappal. Mást, mint vallásos könyveit nem olvasott. Kísérletet tett arra, hogy megszervezze a Ruszinkói Központi Izraelita Ortodox Irodát.
Gyakran nevezték „csodarabbinak”, mert bár jóslásokba soha nem bocsátkozott, de jóslatszerű kijelentései – állította magáról – mindig teljesültek. Mivel a sajtó is felkapta a „csodarabbi” nevet a világ minden pontján ismerték és ezért gyakran érkeztek is tanácsért hozzá.[9]
A munkácsi rabbi beszéde a munkácsi Mihály utcán, 1933. március
(Producer: March of Time, Inc.)
Spira rabbi főleg anticionizmusa miatt igen megosztó személyisége volt a munkácsi zsidó közösségnek. Hevesen támadta a munkácsi Héber Gimnáziumot, ahol héber nyelven is tanítottak, 1934-ben pedig ki is átkozta, mert ő kizárólag a jiddis nyelvet részesítette előnyben. A zsinagógákban plakátokon szólította fel a szülőket, hogy ne adják héber nyelvű iskolákba gyerekeiket.[10] Ezen kívül komoly konfliktusa volt az első világháború idején a Galíciából Munkácsra menekült haszid rabbikkal.
A munkácsi-belzi viszály
Legsúlyosabb konfliktusa Jiszakhar Dov Ber Rokeah belzi rebével és haszid híveivel alakult ki. A belzi rebe az első világháború idején menekült először Újfehértóra, majd pedig Munkácsra. Itt azonban hamarosan konfrontálódott Spira rabbival, aki felszólította a város azonnali elhagyására. Bár Jiszakhar Dov Ber Rokeah 1923-ban elhagyta a várost, hívei többsége a városban maradt és 1923-ban kiváltak a helyi ortodox hitközségből, neológok lettek. A viszály azonban nem szűnt meg: személyeskedéssé, rágalmazásokká, tettlegességig, sőt fizikai támadásokig fajult.[11]
Munkács az 1930-as években
(Yad Vashem, Tuvia Klein képe)
Egy ilyen eset fordult elő 1930. január 27-én, amikor is – a sajtó szerint – egy „merényletet” követtek el Spira rabbi ellen, miközben éppen a rituális fürdőbe indult. Egy Fahrenblum Zanvel nevezetű személy felugrott a rabbi lovaskocsijára, szidalmazta és leköpte. A rabbi hívei azonnal elfogták az elkövetőt és dühükben eszméletlenre vertek. Ezt követően Spira hívei a templomba vonultak, ahol nekiestek az egyik ellenlábasnak vélt Freid Oszkárnak, akit szintén megvertek és kidobtak a templomból. A hívők izzó hangulatának lecsillapítására a rendőrséget kellett kivezényelni.[12]
A menyegző szervezése
Spira rabbinak egy lánygyermeke volt, a 18 éves Frime Chaje Rifke. Lányának a 19 éves krakkói rabbi fiát Rabinovics Józsua Baruchot (1914–1997) szemelte ki.[13] (Spira rabbi 1937-ben bekövetkezett halála után veje, Baruch Rabinovics lett a rabbi 1944-ig Munkácson). Rifke már megszületésének pillanatában Baruch vőlegénye volt a két neves rabbicsalád megállapodása értelmében,[14] a két fiatal azonban csak az esküvőn találkoztak először egymással.[15] A két tehetős rabbicsalád egyesítését célzó esküvőt a helyi zsidó közösséget jellemző belső viszály, az Európában 1933-ban már tomboló világgazdasági válság közepette rendezték meg.
A menyegző hatalmas idegenforgalmi látványosság volt Munkácson. Az esküvőt több mint egy tucat főből álló rendezőbizottság szervezte, élén a rabbi feleségével. A helyi, de a csehszlovák országos sajtó az esküvő előtti hónapokban azt híresztelte, hogy a rendezvény összköltsége a horribilisan magas 1,5 millió cseh koronát is eléri majd. Azt is feltételezte a sajtó, hogy mindezt Spira rabbi a munkácsi ortodox izraelita hitközség költségvetéséből, illetve a hívők adakozásából kívánja majd kifizetni.[16] A munkácsi izraelita hitközség azonnal reagált a sajtó által terjesztett híresztelésekre: az 1,5 milliós költséget légből kapottnak és valótlannak minősítették. A kiadott hivatalos közleményben azt is közölték, hogy a lakodalom költségeit nem a hitközség fogja fedezni, hisz annak pénzügyi helyzete enyhén szólva is katasztrofális helyzetben volt.[17] Egyik sajtómegkeresésre Spira rabbi is megnyilatkozott és elmondta, hogy „Nem igaz az, hogy a hitközséget presszionáltam volna az esküvő rendezésére, az esküvőnek naggyá tétele, az esküvői költségek fedezésére és előteremtésére.”[18] Az esküvő előkészítését végző szervezőbizottság elnöke öt nappal az esküvő előtt 50 ezer koronára becsülte a leendő összköltséget.[19]
A világ minden tájáról 50 újságírót, több száz fotóriportert, 31 külföldi lap tudósítóját várták. Prágából, Bécsből, Hollandiából, Németországból és az USA-ból is érkeztek a nem mindennapi eseményre.[20] A számukra egyébként a rabbinátus épületében külön sajtóosztályt állítottak fel.[21] Igazi szenzáció volt, hogy március 15-én megérkezett a hangrögzítésre is képes Fox Híradó filmfelvevő gépe, és a Paramount filmgyár is képviselte magát.[22] Vallási okokra hivatkozva Spira rabbi elsőre nem egyezett bele, hogy filmfelvétel készüljön az esküvőről, ám az esküvő napján mégis belegyezett.[23] Az esemény utáni napokban aztán ismét meggondolta magát a rabbi, és a filmfelvételek megsemmisítésére szólította fel a Fox Filmgyárat.[24]
A munkácsi rabbi lányának esküvője, 1933. március 15.
(Producer: March of Time, Inc.)
A menyegző
A lakodalom 1933. március 14-től 23-ig tartott, magára az esküvőre március 15-én került sor. A város különösen csendes volt az esküvő napjának reggelén, majd rövidesen a fokozatosan növekvő tömegből hullámzó vendégsereg kerekedett.[25] Egymást érték a vonatok, az országút minden irányából szakadatlanul özönlött a násznép, rengeteg vendég érkezett Krakkóból és Varsóból.[26] Csehszlovákia más területéről mintegy nyolcezren, a világ más részeiből körülbelül háromezren.[27] A merészebb becslések szerint 50 ezren keresték fel a várost a kilenc nap alatt.[28] A város minden vendégszobája foglalt volt.[29]
Az esküvő kezdete előtt, fél tizenkettőkor Spira rabbi megvendégelte a város 1500 szegény és rászoruló polgárát,[30] több mint 500 féle süteményt és kalácsot osztottak szét közöttük.[31] Dél előtt pár perccel Spira rabbi fogadta és köszöntötte a külföldi rabbikat, majd családjával együtt kiment szülei sírjához.[32] Maga a lakodalom délben vette kezdetét. Csak az egy napba telt, hogy a násznép felvonult és átadták a nászajándékokat.[33]
Szerdán a hangulat a tetőfokra hágott, amiről a sajtó így írt: „A város külső képe egészen kivetkőzött eddigi csöndes mivoltából, az egész Munkács olyan, mint a megbolygatott méhkas”.[34] A Munkácsra megérkezett násznép felkerekedett és kivonult a vasútállomásra, hogy fogadja a vőlegényt hozó vonatot. A menetet az állomásra több zenekar és lovasbandérium kísérte. Olyan nagy tömeg torlódott össze a peronon – becslések szerint 10 ezer ember –,[35] hogy a vőlegény először ki sem tudott szállni a vonatból. A rendőröknek komoly munkába került, hogy néhány négyzetméter területet is megtisztítsanak.[36]
A kétszáz külföldi fotóriporter közül sokan megjegyezték, hogy fejedelmeket megillető módon fogadják a 19 éves vőlegényt. „A tumultus óriási, a rendőrök alig tudják a tömeget visszaszorítani”.[37] A vőlegény kiszállt és a fogadóasztalhoz lépett, ahol apósa Spira rabbi várta. Innen lovaskocsikba ültek és a városközpontba indultak.[38] A vőlegény és az őt kísérő vendégek bevonultak a városba:
„A városba bevonuló menet élén az aranysujtásos piros egyenruhás menetvezető haladt, akinek kucsmáját nemes kócsagtoll ékesítette. Utána következett a színes egyenruhába öltözött és zászlótartó biciklisták ezrede, majd egy tizenöt tagú lovasbandérium tűnt elő”.[39]
Őket követte a külföldi rabbik lovaskocsija, majd pedig Spira rabbi és a vőlegény.[40] A kocsik végtelennek tűnő sora a városi színháznál épített diadalív alatt haladt át, ahol már várakozott a munkácsi izraelita hitközség vezetősége és mintegy ötezer bámészkodó, akikhez Spira rabbi mikrofonon keresztül szólt néhány szót.
Pontosan délben megkezdődött a polgári esküvői. A vőlegényt, aki fekete kaftánban volt, a menyasszonytól, aki perzsa bundában jelent meg[41] egy spanyolfal választotta el egymástól.[42] A polgári esküvő után délután háromkor vette kezdetét az egyházi esküvő első része a hitközség üléstermében. Este hét órakor az egyházi esküvő második részére a násznép Spira rabbi vezetésével az ülésteremből kivonult az udvarra.[43] Itt szabad ég alatt folytatódott az egyházi szertartás második része. Az első áldást Weinberger, berlini rabbi mondta el, amit a külföldi filmesek filmre is vettek.[44] Fél nyolckor az immár ifjú pár mindkét tagja saját családja körében – csak szülők és testvérek – vacsorát tartott.[45] Ezután éjfélig – a nagy ünnepi vacsoráig – fogadta az ifjú pár a külön listán összeállított előkelőségek és tisztségviselők üdvözlését, jókívánságait, majd tőlük is átvették a nászajándékokat.[46] Ez alatt Munkács utcáin lengyelországi és galíciai zsidó, valamint cigány zenészek és zenekarok játszottak mulatós, verses és tréfás énekeket. A vacsora után vette kezdetét a menyasszonyi tánc, ami reggelig tartott.[47]
Az esküvő végén Spira rabbi beszédet intézett a sajtó megjelent képviselőinek is. Elmondta, hogy
„Láttunk már hatalmas birodalmakat romba dőlni és már a pénz nagyhatalmi pozíciója is megrendült, csak a sajtó maradt meg nagyhatalomnak, ennek hatalma és értéke pedig addig tart, míg az igazságért dolgozik. A zsidóság mindig tiszteletet adó, nyugodt nép az államhatalom számára és csak azt kéri, hagyják őt nyugodtan élni.”[48]
Spira beszéde után R. Vozáry Aladár mondott magyar nyelvű beszédet a násznéphez és köszöntötte az ifjú párt.[49]
Az ifjú pár kilenc napig fogadta a násznép gratulációit és nászajándékait.[50] A rendfenntartást naponta 300 főnyi csehszlovák rendőr felügyelte az esküvőn.[51]
Már március 14-én szakadatlanul érkeztek a nászajándékok, amely már a rabbi lakásában nem fértek be.[52] Egy magyarországi vendég másfél mázsa pontyot adott ajándékba, egy munkácsi pék ötszáz kalácsot és tizenöt pulykát.[53] A város kocsmárosai és likőrgyárosai mérhetetlen mennyiségű bort és snapszot küldtek ajándékba, míg a Munkács környéki sörgyárak 500 liter sört, egy munkácsi malomtulajdonos pedig öt mázsa lisztet küldött.[54] Az élelmen kívül függönyöket, fehérneműket, több lakásra elegendő hálószoba berendezéseket, drága ékszereket (arany, ezüst, gyémánt) kapott a fiatal pár.[55]
Spira rabbi minden nap 5000 süteménnyel látta el a város több száz rászorulóját.[56] Ezen kívül levest, pecsenyét, főzeléket, kenyeret és pénzajándékot is adott nekik.[57]
A csehszlovák adóhatóság akciója
Híre miatt világviszonylatban is roppant befolyásos munkácsi Spira rabbi évi jövedelmét 500.000 csehszlovák koronára becsülték, ám ennek ellenére állandóan adósságban volt. Ennek főleg az volt az oka, hogy jövedelmének egyharmadát a rabbiképzőre, egyharmadát a szegény zsidók étkeztetésére fordította, és csak egyharmadát fektette be. Hatalmas jövedelme miatt jelentős adótartozásai keletkeztek, aminek befizetését a csehszlovák adóhatóság éber figyelemmel kísérte.[58] Mivel előfordult, hogy Spira rabbi nem fizette be az adót, közte és a csehszlovák adóhatóság közötti nem volt felhőtlen a viszony. A rabbi 1933-ra párját ritkító adótartozást halmozott fel. Mindezt egy országos lap, a csehszlovák Lidove Noviny meg is szellőztette, a tartozás összegét 525.000 koronára tette.[60] Pár nappal az esküvő előtt, 1933. március 3-án adóbehajtás címszó alatt lefoglalták a rabbi hatalmas könyvtárát.[61]
Mivel a helyi és az országos sajtó szinte napi szinten beszámolt a közelgő nagyszabású lakodalomról, a helyi adóhatóság úgy döntött, hogy az esküvő során érkező nászajándékok egy részének lefoglalásából fogja behajtani a rabbi adótartozását.[62]
A világ számos pontjáról érkező vendégek közül sokan pénzt vagy drága ajándékokat adtak az ifjú párnak. A csehszlovák adóhatóság házkutatás címén kísérletet tett arra, hogy lefoglalja ezek egy részét. 1933. március 17-én több teherautóval meg is jelentek Spira rabbi lakásán, házkutatást tartottak és hozzáfogtak a nászajándékok felrakodásához. Ebből természetesen hatalmas kavarodás támadt. A rabbi hívei előbb csak szidalmazták az eljáró cseh hatóságokat, majd pedig leköpdösték és ütlegelni kezdték a végrehajtókat.[63] A munkácsi rendőrfőnök az esküvőn vendégként jelem volt, de látva az eldurvuló konfliktust, sietve távozott. Valószínűleg ezért sem kapott rendőri segítséget az eljáró adóügy. A kitört verekedést sikerült békés mederbe terelni, Spira rabbi azonban átkot mondott minden eljáró csehszlovák hivatalnokra. Az eset hatalmas botrányt kavart, és mivel fényképek is készültek, a világ több napilapjában is beszámoltak a nem mindennapi esetről.[64] A csehszlovák adóhatóság végül csak a nászajándék és a rabbi könyvtárának egy részét tudták elszállítani. A házkutatás során alig 5400 csehszlovák koronát tudtak lefoglalni.[65] Mind a helyi, mind pedig a külföldi sajtó Spira rabbi legnagyobb ellenfelét a belzi rabbit tartotta a házkutatások értelmi szerzőjének. [66]
A történet azonban itt nem ért véget. 1934. május 4-én Eduárd Beneš csehszlovák külügyminiszter, a Népszövetség éppen soros titkára Munkácsra érkezett. Érkezése után bankettet tartott, amin a magyar politikai körök tüntetőleg nem vettek részt.[67] Délután 16 és 17 óra között Beneš fogadást tartott a városháza dísztermében, ahol élesen magyarellenes előadást tartott. Hivatalos volt a fogadásra Spira rabbi is, aki azonban csak jelentős késéssel érkezett meg.
A rabbi találkozása Benešsel roppant feszült volt és kis híján dulakodással ért véget. Spira rabbi belépett a szobába. Az apró termetű Beneš éppen az ajtóban beszélt valakivel, mikor a rabbi betoppant a szobába. A rabbi nem várta meg, hogy Beneš köszöntse őt vagy, hogy oda menjen hozzá. Spira rabbi a rá jellemző temperamentummal, egzaltált lendülettel, dühösen, kiabálva nekirontott Benešnek:
– „Maga a híres Beneš dr?
– Igen – hangzott Beneš meglepett válasza.
- Ön lehet világhírű, de nincs jól informálva, mert úgy látszik nem tudja, hogy mi történik itt nálunk.”[68]
A rabbi azonban nem tudta befejezni mondanivalóját, mert többen közé és is Beneš közé ugrottak, megelőzve a készülő dulakodást. Miután szétválasztották a két félt, Spira rabbi kiabálva, feldühödve rohant ki a szobából és hatalmas erővel becsapta maga után az ajtót.
Öt nap múlva a rabbit bíróság elé állították. Az indok az volt, hogy az 1933. március 3-án végrehajtott adóbehajtás során – mikor lefoglalták a rabbi hatalmas könyvtárát – a rabbi dühében sértő és fenyegető kijelentéseket tett az eljáró tisztviselőkre. Emiatt 500 korona fő- és 100 korona mellékbüntetésre ítélték.[69] 1935-ben újra bíróság elé állították Munkácson, ahol lázítás bűntette miatt 24 órás elzárásra ítélték. Spira fellebbezett a kassai ítélőtáblához, ahol büntetését nem hogy eltörölték volna, hanem 40 napos elzárásra növelték, amit azonban megfelelő pénzösszeg megfizetésével kiválthatott. A rabbi a brünni bírósághoz fordult fellebbezéssel, azonban az is helyben hagyta a kassai ítéletet.[70]
[1] Konrád Miklós: Demográfiai változások. (szerk.) Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel: Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától a napjainkig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013. 19. p.
[2] Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községenként. (Országhatáron kívüli terület). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1990. 228–330. p.
[3] Mislovics Erzsébet: A haszidizmus megjelenése és terjedése. (Szerk.) Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel: Zsidók Kárpátalján… i. m. 66. p.
[4] Bár megtehette volna, de nem tartott a lakásán telefont, mert ezt a modern világ profán eszközeinek tartotta. Csak a háza melletti épületben volt egy telefon, onnan üzenetet vittek neki, ha valaki kereste. RL. Fond C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 9. p.
[5] Azt beszélték róla, hogy bár jiddisül beszélt, magyarul ritkán azért páncélszekrényében őrizte a területvédő liga igazolványát.
[6] Leginkább a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt vagy a Csehszlovák Agrárpárt politikai elképzelésével szimpatizált.
[7] Komoróczy Szonja Ráhel: Rabbik, közösségek, belviszályok. (Szerk.) Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel: Zsidók Kárpátalján… i. m. 189. p.
[8] A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (továbbiakban: RL). C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 8. p.
[9] RL. C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 9. p.
[10] Bányai Viktória: Oktatásügy. (Szerk.) Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel: Zsidók Kárpátalján… i. m. 179. p.
[11] Komoróczy Szonja Ráhel: Rabbik, közösségek, belviszályok. (Szerk.) Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel: Zsidók Kárpátalján… i. m. 192–193. p.
[12] Prágai Magyar Hírlap, 1930. január 28. 22. sz. 5. p.
[13] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[14] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[15] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 9. 57. sz. 5. p.
[16] Zalamegyei Újság, 1933. március 10. 57. sz. 2. p.
[17] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 3. 52. sz. 4. p.
[18] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 9. 57. sz. 5. p.
[19] Uo.
[20] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 16. 63. sz. 7. p.
[21] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[22] RL. Fond C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 11. p.
[23] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[24] Az esküvőről a Fox filmgyár felvételeket készített. Bár az esküvő napján a főrabbi ebbe belegyezett március végén mégis megtiltotta a filmfelvétel lejátszását, arra hivatkozva, hogy az az ő vallási meggyőződésével nem fér össze. Mivel a filmgyár nem semmisítette meg a felvételeket a rabbi kérésére, ezért Spira rabbi hatalmas haragra gerjedt és kiátkozta a filmgyárat és mindenkit, aki a filmet végig nézi. Erdélyi Lapok, 1933. március 29. 71. sz. 7. p.
[25] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[26] Uo.
[27] Délamerikai Magyarság, 1933. április 8. 509. sz. 4. p.
[28] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[29] Uo.
[30] Uo.
[31] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[32] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 15. 62. sz. 5. p.
[33] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[34] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 16. 63. sz. 7. p.
[35] Uo.
[36] Uo.
[37] Uo.
[38] Uo.
[39] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[40] Uo.
[41] A menyasszonyi ruha egy kisebb vagyonba került, amire a külföldi újságírók is felfigyeltek. A menyasszony fejdísze ezüst sálból állt és három sorban keleti gyöngyökből. A pártáról öt méter hosszú és egy méter széles selyemcsipke csüngött. A ruha fehér crepmaroquinból készült. A ruhát hermelinpalást egészítette ki. A cipő ezüst volt. Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[42] Amiatt, hogy az egyházi esküvő előtt meg ne lássák egymást.
[43] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[44] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[45] Uo.
[46] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[47] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 18. 65. sz. 6. p.
[48] Uo.
[49] Uo.
[50] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[51] Délamerikai Magyarság, 1933. április 11. 510. sz. 7. p.
[52] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[53] A hétfőn tartott esküvőhöz szükséges hús előkészítése és feldolgozása vasárnaptól keddig lefoglalta Munkács összes hentesét. Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[54] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 16. 63. sz. 7. p.
[55] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[56] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 16. 63. sz. 7. p.
[57] Nemzeti Újság, 1933. március 17. 62. sz. 4. p.
[58] Spira rabbi az összes kínálkozó alkalmat megragadta, amikor befolyásos európai személyeknek elpanaszolhatta a zsidók számára kedvezőtlen csehszlovák adópolitikát. Így történt 1923. június 7-én, amikor Munkácson találkozott Pablo d’Azcarateval a Népszövetség főttikárával. Mikor a főtitkár arról érdeklődött, hogy milyen a csehszlovák politika a zsidókkal szemben, Spira rabbi azonnal elpanaszolta a zsidókkal szembeni horribilis adók, a kíméletlen csehszlovák adóvégrehajtások, a csehszlovák katonaság által elkövetett zsidóverések, a zsidókat kigúnyoló csehszlovák képeslapok terjesztése. RL. Fond C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 11. p.
[59] Uo. 9. p.
[60] Prágai Magyar Hírlap, 1933. március 8. 56. sz. 6. p.
[61] 1933. március 1-én a csehszlovák hatóságok egész Felvidéken ún. „repülő-adóbizottságokkal” nagyösszegű adóbehajtásokat hajtottak végre. Egy felvidéki magyar szenátor zsebéből kivették az aranyórát és lefoglalták, Nagymihályon harminc kereskedő egész árukészletét lefoglalták és elszállították, emiatt az üzletek kénytelenek voltak bezárni. Kassán a Slavia kávéház egészberendezését szétszerelték és adótartozás fejében elvitték. Ekkor történt, hogy március 3-án Munkácson Spira rabbi egész könyvtárát lefoglalták. Budapesti Hírlap, 1933. március 2. 50. sz. 8. p.
[62] Prágai Magyar Hírlap, 1934. május 10. 107. sz. 5. p.
[63] RL. Fond C. 150. Spira Lázár kerületi rabbi. 9. p.
[64] Uo. 11. p.
[65] Délamerikai Magyarság, 1933. április 4. 507. sz. 2. p.
[66] Délamerikai Magyarság, 1933. április 8. 509. sz. 8. p.
[67] Egy nappal korábban Beneš Ungváron magyarellenes beszédet mondott.
[68] Spira rabbi itt a lánya esküvőjén történt csehszlovák lefoglalási akcióra gondolt.
[69] Prágai Magyar Hírlap, 1934. május 10. 107. sz. 5. p.
[70] Ellenzék, 1935. március 28. 73. sz. 4. p.
