Megjelent a Clio Műhelytanulmányok 2020/1. száma

Völgyi Réka: "Az utcaszögletek mártírjai" – Prostituált képek a XX. század eleji Budapesten című tanulmánya a társadalomtörténet két szegmensét, a nő- és bűnözéstörténetet ötvözi. Kétirányú kutatása eredményeképp öt meggyilkolt kéjnő esetén keresztül mutatja be a prostituáltat, mint áldozatot, majd ennek ellenpárjaként a prostituáltat, mint bűnözőt a századfordulós Budapesten.

A kutatás során a következő kérdésekre kereste a választ:

1. Hogyan léptek ezek a nők a prostitúció útjára? 2. Milyen életet éltek? 3. Mi tudható az anyagi helyzetükről? 4. Mennyire voltak emancipáltak? 5. Milyen sztereotip kép élt a prostituáltakról a társadalomban? 6. Hogyan reagált a sajtó és a társadalom a meggyilkolásukra és milyennek festette le őket és gyilkosaikat? 7. Maradt-e valamilyen nyomuk a – mai szóval élve – populáris kultúrában?

A másik oldalról pedig azt vizsgálta, hogy:

1. A prostitúció, mint foglalkozás, mennyire járt együtt bűncselekmények elkövetésével?

2. Az elkövetők alkalmilag léptek a bűnelkövetés útjára, vagy visszaesők voltak? 3. A vétségeket egyedül követték-e el, vagy csoportosan? 4. Az egyes bűncselekmények elkövetése szükségszerű volt-e ezen nők számára (természetesen bűncselekménytől függően, hiszen másképp kell kezelnünk egy lopást vagy botrányokozást, mint egy gyilkossági kísérletet), vagy valamilyen külső kény-szer hatása játszott döntő szerepet? 5. A bűncselekmények kötődtek-e a prostitúcióhoz vagy attól függetlenek voltak? 6. Megállja-e a helyét az az elmélet miszerint minden prostituált bűnöző? 7. A prostituáltak valóban annyi bűncselekményt követtek-e el, mint amit a közvélemény vél? 8. Volt-e/voltak-e olyan bűncselekmény típus(ok), ami(ke)t nekik tulajdonítanak, ugyanakkor nincs rá bizonyíték, hogy tettek volna ilyet? 9. Illetve, hogy a sajtó hogyan mutatta be ezeket az eseteket (amennyiben egyáltalán beszámolt róluk)?