Végső István: Bukovinaiak Kiskunhalason – két sikertelen székely-csángó telepítés margójára (1883, 1

„Csángók Halason. Furó Lajos úr 22 bukovinai csángó családot hozat le harkai birtokára ideiglenes letelepedésre. A csángóknak szombaton, e hó 9-én este kellett volna érkezniük a vasúton, de útközben valamelyik vendégszerető városban ott marasztalták őket, úgyhogy lekéstek a vonatról. Távirat érkezett azonban tőlük, hogy vasárnap reggelre itt lesznek.” (Halasi Újság, 1883. június 10. 2.)


Ez jelent meg, a nemcsak kiskunhalasi, hanem országos szinten is érdekes hírnek számító eseményről, miszerint bukovinai székelyek érkeznek a dél-alföldi városba. A többek által is kezdeményezett, majd a kormányzat által is felkarolt összefogás eredményeként 1883 első felében mintegy 3520 magyar jött a Kárpátokon túlról az Al-Duna vidékére, és 125 család Arad vármegyébe dolgozni, letelepedni. Később 1888 és 1910 között közel kétezer bukovinai érkezett Bánátba, Partiumba és Erdélybe. Az első telepesek hatalmas ünneplés közepette érkezetek a jobb megélhetés és élet reményében. Idénymunkát is vállaltak más vidékeken, de nem mindenhol jártak sikerrel, pedig Kiskunhalason kétszer is próbálkoztak ezzel.


Végső István teljes írása az ujkor.hu-n olvasható tovább.


Csángó szekeres gazdák. – Cielhulszki marosvásárhelyi fényképész fölvétele után rajzolta Biczó Géza kiskunhalasi gimnáziumi rajztanár.

(Forrás: DKA.OSZK )

Hírek
Archívum