A lélek megindul - Kucsera Ferenc vértanúságának története. Dokumentumfilm, 2020.

Kucsera Ferenc Léván született a 19. század végén. Iskoláit Léván kezdte el, majd előbb a helyi Piarista Főgimnáziumban, később az esztergomi bencés Főgimnáziumban folytatta tanulmányait, tandíjmentes ösztöndíjasként, mindvégig kitűnő eredménnyel. Az 5. évfolyamtól kezdve papnövendék lett és égszínkék reverendát öltött. Ezt követően Közép-Európa egyik legrangosabb intézményében, a bécsi Pázmáneumban szerzett teológiai diplomát és doktori fokozatot. Felszentelését követően 1915-ben, újmisés papként került Szentendrére, ahol Kada Mihály plébános mellé beosztott káplánként az iskolai hitoktatást, a Legényegylet vezetését és az apácák lelkigondozását is ő végezte. A helyi katolikus közösség hamar megszerette a korszakban szokatlanul nyitott és közvetlen segédlelkészt. A Szentendrei Néplap főszerkesztőjeként, közéleti szerepvállalása miatt számos ellenfelet szerzett, mégis számos világnézeti-politikai ellenfele elismerését és nagyrabecsülését is kiérdemelte.

Az 1919. június 24-én kitört szentendrei ellenforradalomban semmilyen szerepet nem játszott, ennek ellenére a következő napon, a felkelés megtorlásaként az ő kivégzésével statuált példát a kirendelt terrorparancsnok. A kivégzést a Duna-parton, egy szemétdomb mellett, egy néhány fős, részben önkéntesekből álló kivégzőosztag hajtotta végre.

A plébániáról elhurcolt, megszégyenítésképpen a reverendájától is megfosztott, majd megkínzott káplánt hosszas és eredménytelen vallatás után ítélték halálra a pomázi járási direktórium tagjai, valamint a kiküldött terrorcsapat vezetője. A legalitást a proletárdiktatúra jogfelfogása szerint is teljes mértékben nélkülöző eljárás a legelemibb formális követelményeknek sem felelt meg. A későbbi büntetőeljárás során felvett tanúvallomások szerint az utólagos halálos ítélet is csak a következő napokban készült el. A káplán holtteste másnap reggelig temetetlenül maradt. Sebtiben megásott sírját másnap „virágerdő” borította, hiszen a kivégzés helyére a szentendrei polgárok számolatlanul vitték a virágokat és elérték azt is, hogy három nappal a kivégzés után a direktórium engedélyezte az újratemetését, immár a katolikus végtisztesség szerint.

A dokumentumfilm bemutatja a káplán életét, halálának körülményeit és emlékezetét. A több, mint száz évvel ezelőtti történet egyik főszereplőjének leszármazottja, Valentin Antal több évtizedes hallgatást tört meg azzal, hogy a kamerák előtt elmondta: Kucsera Ferenc az ő nagyapját, Valentin Jánost, az ellenforradalmi felkelésre harangszóval jelet adó kőművesmestert is megvédte a hallgatásával. Ő volt az, aki meghúzta a harangot, majd elbujdosott az erdőbe a legidősebb fiával együtt. Kucsera Ferenc tehát a hallgatásával és önfeláldozó vértanúságával nem csak a kulcsokat kezelő plébánost, hanem egy tízfős családot is megmentett, amelynek ma már több mint száz leszármazottja él.

A dokumentumfilm ötletadója és legfőbb támogatója, Blanckeinstein György szentendrei plébános kezdeményezésére indult el az év elején Kucsera Ferenc boldoggá avatási eljárása. A tragikus sorsú fiatal káplán életével és halálával is tanúbizonyságot tett arról az evangéliumi tanításról, mely szerint „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.” A film ennek kívánt méltó emléket állítani.

A dokumentumfilm megtekinthető a Médiaklikk oldalán.

A film rendezője: Balogh Ernő Zoltán.

A film történész szakértője munkatársunk, Magyar Endre Lénárd volt.