Bödők Gergely írása a felvidéki magyarok kitelepítésének évfordulóján.

A kitelepítésre ítélt magyar lakosokat a döntésről sokszor csak az előző napon értesítették, ezért volt, hogy a zavartalan és lehetőleg zökkenőmentes lebonyolítás érdekében a településeket este csendőrség vette körül. Este a legtöbben imádkoztak, aki csomagolt, bőszen válogatott, rendszerint még végigjárták a rokonokat és búcsúzkodtak, a kitelepítés napján pedig még ellátták az állatokat is. A döntést rendszerint kidobolták, és az írásos felszólítást átadták az érintetteknek. Voltak, akik a felszólítás és a várható represszió ellenére megtagadták a csomagolást. Ha egy település a döntésnek némán ellenállt „az elhurcolás során az ellenállást a legbrutálisabb módon törték meg, az ellenállókat puskatussal összeverték és összekötözték, a passzíve viselkedőket pedig megragadták és erőszakkal, puskacsővel kényszerítették a teherautóra, amely beállt az udvarra. Az emberek után hajigálták holmijaikat és kevés élelmiszert, amit éppen kéznél találtak. Nem voltak tekintettel a betegekre és csecsemőkre sem...”

Bödők Gergely írása a felvidéki magyarok kitelepítésének évfordulójára az ujszo.com felületén olvasható.