Kosztyó Gyula: Erőszak Ung, Bereg Ugocsa és Máramaros vármegyékben 1918 őszén. Archívnet, 2022/1.

"Végül be kell jelentenünk, és segítséget kell kérnünk a kannibáli vérengzés miatt, amelyet ellenünk indítottak és még e sorok írásakor folyamatban tartanak vérlázító eszközökkel. A hazatérő katonák, nem is a mieink, hanem alsókalocsaiak Alsókalocsán, tehát nem nálunk Felsőkalocsán, a négy és fél év óta a fronton megviselt, enervált idegzettel hallván a fentebb már vázolt, övéik háború alatti s a legutóbbi petróleumos sanyargatásról, felháborodtak, felbőszültek és felháborodásukban azok ellen fordultak, akiket övéiknek sanyargatóik gyanánt ösmertek fel, de csakis azok ellen. Törtek, zúztak, de megállapítható, hogy senkinek személyi biztonságát nem sértették, nem támadták meg, senkit nem bántalmaztak. Keresték az elrejtett, eltulajdonított, őseiktől elsikkasztott hatósági élelmezési cikkeket. Így került elő a „spanyol-járvány” pusztítása idején embertelenül csak tojásért áruba bocsátott pár hordó hatósági petróleum is, az epidémia lázában fetrengő nép szájától megvont sok zsák, a zsidókhoz átadott hatósági fehér liszt, rizskása, kávé, dohány, szivar stb., amikből a nép addig alig is látott valamit" – áll a felsőkalocsai Magyar-Rutén Nemzeti Tanács 1918. decemberi alakuló ülésének jegyzőkönyvében.

Kosztyó Gyula az Archívnet legújabb számában írt 1918. ősze tapasztalatairól Kárpátalján.